A díj negyven év munkáját koronázta meg – Balázsné Németh Margit lett az Év vasi védőnője

Az 50. születésnapján – próbára téve a bátorságát – 4 ezer méter magasról tandemugrásra vállalkozott. A hatvanadikon Párizsba utazott a kolléganőivel, és Dorottya lányától emlékalbumot kapott, amely titokban készült a családtagok, barátok és a gondozott családok bevonásával. Az idén lesz 62 éves – csupa energia, csupa erő és nevetés Balázsné Németh Margit, Jánosháza, Kemenespálfa, Nemeskeresztúr és Karakó védőnője. Nehezen hihető róla, hogy befejezni készül a hivatását. Amint a tanácsadó helyiségben tablók, fotók között leülünk, hogy negyven évet átbeszéljünk, árnyalódik a kép. Aktív akar maradni, csak még kérdés, hogy mennyire és miben.

– Nincs még egy olyan szakma, mint a védőnői. Nem is szakma, sokkal inkább hivatás. Ennél szebb és jobb foglalkozást nem választhattam volna magamnak – mondja. A munkája minden területét nagyon szereti: szervez, családot látogat, tanácsot ad. Ha kell pszichológus, családsegítő, programszervező és tanár – nyüzsgő ember, aki nem szeretne elszakadni a gyermekektől. A kezdetektől velük akart foglalkozni.

– Celldömölkön születtem, Szombathelyen az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem. Szülésznőnek vagy gyermekápolónak készültem, de a tanáraim biztattak, hogy menjek főiskolára. 1984-ben Budapesten az Egészségügyi Főiskolán végeztem védőnő szakon, utána kerültem Jánosházára. Szolgálati lakást kaptunk a férjemmel és a kislányunkkal. Akkoriban három védőnői körzet volt Jánosházán. Tóth Ernőné és Horváthné Stukics Erzsébet voltak a munkatársaim. Közös tanácsadó helyiségben dolgoztunk, sokszor voltunk jelen egymás tanácsadásain, és sokat tanultam idősebb kolléganőimtől – meséli.

Margit kismotorral járta vidéki körzeteit. Először Jánosháza mellett Nemeskeresztúrra és Kelédre, később a körzetek átszervezése miatt Karakóra és Kemenespálfára is ment, de helyettesített Dukán és Kissomlyón is. Jánosházán a körzeti munka mellett iskolavédőnőként is tevékenykedik: a kismamákat, a csecsemőket, a gyermekeket gondozza 14 éves korukig. Az általa ellátott körzet lakosságának egy része hátrányos helyzetűnek mondható, ám ő – ahogy a méltatásban írták róla – „a problémák ellenére gördülékenyen vette az akadályokat, és kitartóan küzdötte le a nehézségeket. Tiszteletet adni és kapni – ezt tartotta és tartja szem előtt, igyekezett mindenkivel megtalálni a közös hangot”. 

– Ez egy olyan hivatás, amit csak szívvel és lélekkel lehet jól csinálni. Régen a védőnők központi emberek voltak a településeken, sok mindenre ráláttunk, jelentős szervezőmunkát végezhettünk az anyukák és a gondozottak tekintetében is. A falu apraja-nagyja kérdezett tőlünk. Mióta felgyorsult és változott a világ, belépett a szülők életébe az internet, némileg változott a helyzetünk, de lehet és kell is haladni a korral. Ma is azért vagyunk, hogy tanácsokat adjunk a szülőknek, elsősorban az anyukáknak a csecsemő- és kisgyermekgondozással, neveléssel, védőoltásokkal kapcsolatban. Felhívjuk a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára. Figyelemmel kísérjük a csecsemő és a kisgyermek mozgás- és beszédfejlődését, ha szükséges, tovább irányítjuk a szülőket. A munkánkat tanácsadások és családlátogatások keretében végezzük. Igyekszünk észrevenni az édesanya, édesapa esetleges lelki problémáját, krízishelyzetét is. Szükség esetén pszichésen is támogatjuk a családokat. Az egész családot gondozzuk, ha kell, a nagyszülőket is. 

Emlékezetes számára, amikor egy édesanya kért segítséget: csomót tapintott az egyik mellében. Margit mammográfiára küldte, ahol beigazolódott a gyanú, és műteni kellett. Vagy amikor egy kisgyermeknél autisztikus tüneteket vélt felfedezni. Szerencsére a szülők is partnerek voltak, és elvitték vizsgálatra a gyermeket, így időben megkezdődhetett a fejlesztés. Vagy amikor egy fiatal párt mentett meg a válástól, amikor a babájuk születése után válságba került a kapcsolatuk. És még lehetne sorolni az eseteket. 

Mindig jó partneri kapcsolatban dolgozott a gyermekjóléti/családsegítő szolgálattal, együttműködött a gyermekorvosokkal is: kezdetben a mozgó szakorvosi szolgálatban. Nemcsak gondozottai, hanem kolléganői is bármikor számíthatnak rá: jó munkakapcsolatot ápol velük. Egy ideig a Magyar Védőnők Egyesülete szakosztályvezetője is volt a Celldömölki és a Sárvári járásban. Több védőnőt indított el a pályán oktató védőnőként, példát mutatva a hivatás szeretetére. Folyamatosan képezi magát, szívesen részt vesz továbbképzéseken, tanfolyamokon szerteágazó témákban. Jó kapcsolatot ápol a települések és intézmények vezetőivel, akik támogatják a munkavégzésben. Lelkes, energikus, pozitív személyiség. Szabadidejét nem sajnálva áll a családok rendelkezésére – ez is szerepel a Margitról szóló összefoglalóban. Maga is megerősíti, őt hétvégén is lehet hívni, ez sosem zavarta.

Aktívan részt vesz a települések életében, rendszeresen szervez programokat, tart baba-mama klubot, különböző foglalkozásokat, babamasszázs- és szülésre felkészítő tanfolyamot Jánosházán és Celldömölkön, 2013 óta Csiribiri tornát Celldömölkön. Ringató-foglalkozásokat is szervezett. Amikor 100 éves volt a Magyar örökség díjas védőnői szolgálat, nagyszabású programot hozott tető alá többek között az apukáknak szóló vetélkedővel, védőnői találkozóval. Szóba kerül 2016-ból az első születésfa-ültetés. Az idén már a kilencedik fát ültették el az előző évben születettek tiszteletére. A tanácsadóba érkező gyerekeket felfestett játszórész várja a betonon, amit a kolléganőjével, Szabó Szilviával közösen készített. Padon pihenhetnek a családok, kialakítottak egy Kneipp-taposót, a parkba látogató szülők használhatják az OlvasLakot, és az idén már ManóLakkal is találkozhatnak a gyerekek. A tavaly felhelyezett madárodúba pedig beköltözött egy fecskepár. A felsoroltakhoz kellett az is, hogy az önkormányzat mindig partner legyen a kezdeményezéseiben. Margit nevéhez fűződik a jánosházi ikertalálkozó is. 

– 2017-ben helyettesítettem Jánosházán és a hozzá tartozó hat „külközségben”. Akkor öt ikerterhesség fordult elő, ez adta az ötletet, hogy megszámoljuk, Jánosházán hány ikerpár született. A számok tükrében 2018-ban úgy döntöttünk Kiss András polgármesterrel, hogy megszervezzük a találkozójukat. Tavaly rendeztük a második összejövetelt, oda már távolabbról is jöttek ikrek.

Az emlékkönyvben lapozva eleveníti fel az elmúlt évtizedek eseményeit. Képeket látunk az albumokban és a tanácsadó helyiség falain anyatejes világnapokról, babakiállításról, családi napokról, sétákról a szoptatásért. Mindezek mellett Margit arra is szakított időt, hogy képezze magát. Nyitottan az alternatív terápiák irányában „kismama” kinesio-tapinget tanult. Elsajátította a köpölyözés-terápiát, a Vagus-terápiát, és kitanulta a baba-viscerál terápiát is.

2016-ban az országos szavazáson a kistelepülések kategóriájában az Év védőnője lett a gondozottjai szavazata alapján. A mostani Év vasi védőnője elismerésről azt mondja, negyven év munkájának megkoronázása, szép lezárása volt. S hogy mit hoz a jövő? Még nem tudni. Egy biztos: nem tűnik el a családok életéből, csak „átalakul”.