Holokauszt 80: a bizonytalanság és a brutalitás hónapjai voltak – Sárváron is megemlékeztek az évfordulóról

A megemlékezést Zsákai Zoltán a Hit Gyülekezete képviselője kezdeményezésére rendezte meg közösen Sárvár Város Önkormányzata, a Szombathelyi Zsidó Hitközség és a Hit Gyülekezete. A sárvári zsidóság szörnyű hónapjait egy személyes történeten keresztül, Mike Turner Monument című díjnyertes filmjének vetítésével mutatták be az érdeklődőknek. A film a rendező sárvári származású – és a városból elhurcolt – nagymamájának, Lichtenstein Alíz holokauszt túlélőnek állít emléket.

A vetítést megelőzően Zsákai Zoltán a Hit Gyülekezete képviselője, aki az egyik – sárvári születésű – szervezője volt az eseménynek, köszöntötte a moziban az érdeklődőket: örömét fejezte ki, hogy milyen sokan megjelentek. Kiemelte: reméli, hogy a film segíteni fog abban, hogy a múltunkat ne feledjük és tiszteletteljesen emlékezzünk a Sárvárról elhurcolt zsidó honfitársainkra.

Szavait követően Kondora István, Sárvár polgármestere szólt az emlékezőkhöz. - Emlékeznünk kell, de emlékeztetnünk is kell a következő generációt az akkor történtekre – mondta, majd kiemelte, az emlékezés helyszíne is szimbolikus, hiszen Kabos László (szül.: Krausz László) sárvári születésű volt és 1944-ben ő is belekerült abba a menetbe, ami Mauthausenbe tartott. Ő azon szerencsések egyike volt, aki vissza tudott térni Magyarországra – ezt a deportált zsidók csupán tíz százaléka tudta megtenni.

A filmvetítést megelőzően Kelbert Krisztina történész adott rövid történeti betekintést előbb a film létrejöttének körülményeibe, majd az 1944-es sárvári történésekbe. Felidézte, hogy a sárvári származású amerikai alkotó 2021-ben járt a városban és Szombathelyen, hogy láthassa és szakemberektől hallhassa, mi is történt nagyanyjával 80 évvel ezelőtt. Kelbert Krisztina felidézte: az izraelita vallásúak már a 15. századtól jelen voltak Sárváron, létszámuk az 1940-es évekre csaknem elérte a 800 főt. Volt templomuk, iskolájuk és egyesületük is. Aztán, a zsidótörvényeket követően a helyi sajtóban a zsidóságot elmarasztaló cikkek jelentek meg és nem voltak ritkák az atrocitások sem. A borzalmak Sárváron 1944 márciusában kezdődtek, amikor is lezáratták a sárvári zsidó üzleteket, április elején pedig elkészült a sárvári és környékbeli zsidók névjegyzéke. Az összesített kimutatás szerint a járás területén 901 zsidó élt akkor.

A sárvári járási főszolgabíró 1944. május 9-én határozatban rendelte el a zsidók gettókba költöztetését, akik aznap este már nem hagyhatták el lakásaikat. A gettót a cukorgyártól igénybe vett tisztviselői lakások és munkásházak között alakították ki. Június utolsó napjaiban a sárvári zsidóságot a gettóból az egykori Selyemgyár területén kialakított toloncházba helyezték át, hogy előkészítsék deportálásukat. Július első napjaiban pedig Auschwitzba deportálták őket. A deportáltak közt volt szüleivel és Anna nevű kishúgával együtt Lichtenstein Alíz is, aki túlélte Auschwitz poklát, ám 1945-ben szülei és testvérei nélkül tért haza Sárvárra.

Kelbert Krisztina kiemelte: dr. Bencze József uraiújfalusi körorvos 1944. május 12-étől - gettóba vonulásától - a gettó orvosaként nyomon követte a sárvári gettó két hónapjának eseményeit, ő lett így a helyi események krónikása, feljegyzéseiben olvashatjuk, milyen borzalmakat kellett átélnie Alíz családjának is. Folyamatos bizonytalanság, megaláztatás és brutalitás jellemezte azokat a hónapokat. Bencze doktor feljegyzései szerint a sorsfordító napon egy vagonba 86 embert zsúfoltak össze, így hagyta el a vonat sárvári állomást. Az ezt követő úton Mike Turner és nagymamája, Lichtenstein Alíz kalauzolták végig a film közönségét.

A filmbemutató után a megemlékezés a Várpark - Lichtenstein Alíz által állíttatott - Holokauszt emlékműve megkoszorúzásával folytatódott, ahol az emlékezők köveket és mécseseket helyeztek el az elhurcoltak emlékére. A megemlékezésen Káldy Márton a Schindler listája főcímdalát játszotta el hegedűn.