A babusgatós kenyér és a nemzeti színű szalag találkozása – Szombathely legújabb pékségében sütöttük ki az új kenyeret - fotók

A pult mögött méretes kosarakban sorakoznak a kenyerek, kiflik, péksütemények. Békésen kávézgató társaságok majszolják a puha tésztát, a jellegzetes frissen sült kenyér illata pillanatok alatt beköltözik az orrunkba. Mi sem természetesebb annál, hogy belépünk az üzletbe (vagy megállunk valamelyik kocsiárusnál), és megkapjuk, amit kérünk. Hogy közben egy fallal hátrébb mekkora munka folyik, ritkán gondolunk bele. Egy kánikulai délelőtt lépünk be az üzemi részlegbe, a kinti forróság után nem is tűnik olyan melegnek a meleg. Nem úgy a tésztának! 

– A jó kenyér alapja a jó búza, a jó víz, az élesztőmentes kovász, és a sok szeretet – mondja Soproni Attila tulajdonos, aki édesapjától örökölte a kenyér iránti tiszteletet és sajátította el a sütés csínját-bínját. Most ugyanezt igyekszik – eddig úgy tűnik, sikerrel – átadni fiának, Kornélnak.

Sorra is vesszük az összetevőket. A liszt minőségére mindig nagy hangsúlyt fektettek, hosszú ideje szoros kapcsolatban állnak a celldömölki malommal, onnan érkezik az alapanyag, abból készül a vadkovász. A vízből a szűrt vált be, a szeretet pedig talán nem kell magyarázni. - Itt több ember, több kéz készíti, formázza a kenyeret, soha nem lesz két teljesen egyforma. Abban azonban biztos vagyok, mindenki beleteszi szívét-lelkét. A vadkovász egyébként is él, folyamatosan változik a körülmények függvényében. Most a melegben például gyorsabb az érési folyamat, a hajtogatások között kevesebb időt tartunk - magyarázza. Ahogy az elnevezése is sugallja, ez bizony 

Babusgatós, foglalkozós, odafigyelős fajta. Ennek a kenyérnek lelke van - másfél, két nap, mire elkészül. 

Aztán a vadkovász jótékony hatásairól mesél, arról, hogy mennyiben másképp reagál rá a szervezet. 

Közben eljön a kenyérvetés, azaz a kemencébe tevés ideje. Amit korábban lapáton, egyenként végeztek el a pékek, az most szalagon működik - igazi 21. századi technikát, körülményeket alakítottak ki, nagy könnyebbség a dolgozóknak. Kassai László gyakorlott mozdulatokkal pakolja fel a hideg tésztát, valahogy egy sem ragad az edénybe. Érdeklődőm, mikor lesz kész. – Be van állítva a gép negyven percre, de amikor majd én mondom – jegyzi meg mosolyogva. Még világos, de a legteteje már kicsit kapatos, akkor lesz az igazi. 

A szalag visszafelé is működik: görgeti ki sorban a ropogós, illatos vekniket. A közelgő ünnep alkalmából egyikre nemzeti színű szalagot kötünk. Egy fotó erejéig visszatérünk a boltba. – Köszönjük, nagyon finom volt minden – halljuk az egyik asztaltól. Attila megköszönti a kedves szavakat, és alig észrevehetően bólint egyet. Összeérni látszik mindaz, mindaz, amit a babusgatós kenyér és a nemzeti színű szalag képvisel.

Aztán vissza a kemence mellé, és folytatja, ahol abba sem hagyta.