Bankkártya, készpénz vagy okoskütyü? - Utánajártunk, hogy mivel fizetnek a vasiak

Soha nem volt még ennyi bankkártya Magyarországon – tudjuk meg a Világgazdaság tegnapi cikkéből, amely a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatain alapul. Az első negyedév végén 10,1 millió darabot számláltak, ami új rekord. Ezek 31 százalékát már digitalizálták is az ügyfelek okostelefonba vagy okosórába – azaz, közel egyharmaduk használ „okoskütyüt”.

Bankkártya körképünkben:

• érvek és ellenérvek
• a kereskedő szemével
• kártyázás vidéken
• kütyü vagy sem?

Bankkártya itt és ott

Szombathelyi borkereskedésben járunk, megszólítunk vásárlókat, fogyasztókat. Többen is szívesen számolnak be szokásaikról, sőt: kellemes kis beszélgetés is kialakul. Megvitatják egymással a jelenlévők, és hamar kiderül, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Sőt: egy-egy ember is változó gyakorlatot folytat, amit a helyzet és a lehetőség biztosít. De abban egyetértenek, hogy kártya nélkül már nem lehet meglenni, legfeljebb mellette, kiegészítésként van ott a jó öreg buksza.

Egy fiatal hölgy, Nemes-Réti Renáta elmeséli, hogy leggyakrabban a kártyás vásárlást preferálja – pontosabban, a zsebében lapuló telefont. Nem szereti, ha van nála készpénz: a kártya jóval biztonságosabb. Elvesztés vagy lopás esetén azonnal le lehet tiltani, és a számlán minden forint megmarad. Készpénznél ugye bottal üthetjük a nyomát… Az Ausztriában élő és dolgozó Renáta sokat vezet, majdnem mindig a kártyát használja – itt is, ott is. Nem kell tömött tárcával járni, azon stresszelni – teszi hozzá. És a COVID óta szempont az érintésmentes fizetés is: a készpénz koszos, büdös, akár még fertőző is lehet.

Jáger Tibor szabadságon van ma: egy kellemesen hűs fröccs társaságában osztja meg velünk véleményét. Használja mindkét fizetési módot, váltakozva. Kisebb, kétezer forint alatti összegeknél a pénztárcát veszi elő, nagyobb kiadásoknál a kártyát. Így nem kell nagyobb összeget magammal hordani, mert „a pénzt könnyen kimacerálják a zsebemből” – teszi hozzá. A celldömölki férfi 27 hónap múlva lesz nyugdíjas, tehát nem a tinédzser-korosztályhoz tartozik…

Bankkártya amott

Völler László, a tulajdonos is odalép hozzánk, és érdekes részletet árul el: a másik „térfélről”. Ennek bizony komoly költsége is van – avat be a pult túlfeléről. Minden egyes tranzakció után a bank automatikusan vonja le tőlük. Havi szinten sok tízezres nagyságrendű költség ez a számukra, és sok vásárlónak talán fogalma sincs arról, hogy miért is kerül annyiba egy kóla vagy egy üveg bor. Nos: ez is egy része a kiadásaiknak. És még egy szempont: a borravaló így lassan eltűnik…

No és vidéken?

Háromszáz lelkes kis falu, a község egyetlen boltja – ahol ott a terminál a pulton. Ildikó több évtizede dolgozik a szakmában, és bár nem örült neki, meghozták neki is a kártyaolvasót. Megszoktam, és talán… meg is szerettem – méláz el kicsit. Az biztos, hogy nem kell az apróval szöszmötölni, ami miatt sok sorban álló morogni szokott korábban – és hát a nagy címletek felváltása sem volt soha leányálom. Ma már szinte mindenki bankszámlára kapja nem csak a fizetését, de a nyugdíjat is. Csak legyen elég készpénzes automata - nekünk ezért a városba kell menni. De a bankkártya a jövő, az biztos – ismeri el.

Kártyázunk vagy kávézunk?

Szombathely, belvárosi kávézó: a Cortado-t éppen telefonnal fizeti egy ötvenes férfi. Ez mindig, biztosan velem van, míg a pénztárcám például most sincs itt – nevet. És tiszta, gyors, ezzel vásárolok a neten is. Bármikor visszanézhetem, mikor mire mennyit költöttem, sárga csekket meg évek óta nem láttam – sorolja. A gyorskasszák ezzel sokkal gördülékenyebben megoldhatók, és lássuk be: sokkal környezetkímélőbb, mint a papírpénz – teszi hozzá.

Bekapcsolódik a beszélgetésbe András is. A negyvenes férfi szintén kártya-párti, de neki azért vannak fenntartásai. Könnyű és gyors ezzel fizetni – mosolyog: talán túlságosan is az. Miért is? Mert nem látom, nincs fizikai valóságos pénz a kezemben – válaszolja. Amikor előhúzok egy bankót, és visszateszem a pénztárcámba a visszajárót, elég jól tudatosul bennem, hogy na: ennyi maradt. Mínuszba menni meg ugye lehetetlen – derül. Kártyánál ezek a problémák nincsenek. És nem ritka, hogy úgy lépek ki a boltból, hogy ha megkérdeznék, hát fogalmam se lenne, mennyit is fizettem alig fél perce. Ez azért aggasztó – véli. És hozzáteszi azt is: így nincs anonimitás, mindig mindennek nyoma van. És ez sokakat zavar, főleg adatvédelmi okokból. Ő egyébként az ingatlan-szakmában dolgozik, és felvilágosít, hogy a sok milliós előleget vagy vételárat ma már nem szokás fekete diplomatatáskában cipelni rettegve: már ott is az elektronikus fizetés a megszokott.

Fernanda, a pultos leány azt mondja, hogy már a kártya is átadja lassan helyét az okos kütyüknek: a készpénzmentes vendégek többször használják azt, mint a plasztikot. Kezelése ezeknek is gyors, egyszerű – természetesen neki is. Életkori sajátosságokat én nem tapasztalok – nevetnek össze az említett ötvenes férfival.