REpont, avagy hogy megy a visszaváltás? - szombathelyi automatáknál érdeklődtünk

Hogy hol találunk ilyeneket? A törvény szerint minden 400 négyzetméternél nagyobb élelmiszerüzletnél kötelező elhelyezni ilyent, illetve az ezer főnél népesebb településeken is szükséges visszaváltó automatákat üzemeltetni. Ez a kör folyamatosan bővül, mert önkéntesen csatlakoznak hozzá újabb és újabb gépi vagy kézi visszaváló partnerek. Az automatákba csak a visszaváltható, sértetlen palackokat szabad bedobni. A visszatérítésnek három módja lehet: bolti utalvány (ami ott, a helyszínen azonnal beváltható), a banki utalás, illetve fel lehet ajánlani jótékonysági célra is. További tudnivalók, részletek, gyakran ismételt kérdések a REpont honlapján találhatók.

Megéri visszaváltani? Mindenképpen. Így visszakapjuk a már kifizetett 50 forintunkat: és ugye sok kicsi sokra megy. És ha újratöltik, védtük a környezetet. Ha újra feldolgozzák, azzal is – plusz alapanyagot biztosítunk erre a célra.

Egyre nagyobb gondot és kihívást okoz a műanyaghulladék kezelése. Emiatt jelentek meg az idei évtől a visszaváltható göngyölegek is. 

Vélemények a REpont-automatákról - megkérdeztük a szombathelyieket

Megkérdeztünk Szombathelyen automatáknál éppen visszaváltást végző vásárlókat: szeretik vagy sem ezt az új megoldást?

Egy oladi áruházban folyamatosan érkeznek vevők, akiknél már a megrakott táska érzékelteti: először ide fognak kanyarodni. Többen is szívesen nyilatkoznak, és általában jó véleménnyel vannak az automatákkal kapcsolatban. Néha fordul csak elő, hogy visszadobja a gép, de zömmel minden rendben van. Egy (magyarul jól beszélő) német úr, Macke Georg érkezik, és barátságosan válaszolgat is. Elégedett ezzel a megoldással, nem szokott gondja lenni. Az applikációhoz már kicsit koros vagyok – mosolyog. Így megoldásként marad a kis szelvény: azzal ballag be vásárolni. Anyuka érkezik a kislányával: hamar végeznek, és már sietnek is befelé – ő nem szeretne nyilatkozni.

Rába Bernát az Órásháznál lévő bevásárlóközpont egyik automatájánál ad le göngyöleget. A fiatal fiúnak szemmel láthatólag semmi gondot nem okoz a folyamat. Többen is hoznak persze ide is leadható holmit – nagy részük nyugdíjas, akik szintén ügyesen kezelik az automatát. Páran említenek problémákat is: az egyik gép most sem üzemel – mint megtudhattuk, ez előfordul többször is. Ilyenkor megoldásként adja magát a másik, nagyon közeli berendezés, bár a Derkovits-lakótelep nagy, és olyankor az sem bírja a végtelenségig, és az is hajlamos a meghibásodásra. A megoldás a sűrűbb szervizelés és a több masina lenne – tanácsolják a hölgyek.

Megszólítunk egy középkorú férfit is: Krisztián két nagy táskával érkezett, és a sorban mögötte állók ezt nem szívesen látják… Derűs stílusával fegyverzi le az előforduló megjegyzéseket és méltatlankodókat. Lusta vagyok arra, hogy naponta hozzam le – vallja be csibészes mosollyal. És persze így egyben nagyobb összeg jön össze, kellemes lesz ez kis zsebpénzként – folytatja. Aztán gyors, rutinos mozdulatai végképp elhallgattatják a türelmetlen hangokat, és még oldott beszélgetés is létrejön a napi feladat végzése közben.

Rapali Márton a nyolcvanhoz közelít korban; az automata kezelése cseppet sem jelent neki kihívást. Kedvesen, csendesen elmondja, hogy hát igen, néha nem sikerül, máskor visszadob – érthetetlenül – egy-egy dobozt a gép. De hát mi se vagyunk tökéletesek – fűzi hozzá. Hát igen: Murphy törvénye mindig igaz: „ami el tud romlani, az el is romlik”. Itt is: elektronika, mozgó alkatrészek – mindnek kihívás a folyamatos terhelés. Mert tényleg egyfolytában jönnek a vásárlók – és jönnek tucatszám az üres, kifogyott palackok is. Nyár van és hőség: sok folyadék fogy. Egy néni a boltvezető pártjára áll: többször őt zaklatják a meghibásodás miatt, pedig nem szervizes szegény – sajnálja meg.