Edvi Illés Pál nemesdömölki evangélikus lelkész vasi krónikái is izgalmas időkről tudósítanak

Az új törvények szerinti kormányzásmód hamar életbe léptette a megyei bizottmány gyűléseket Szombathelyen, s azoknak kifolyását pedig Cellben is. Kedves újdonságul hozattak ide vidékünkre is a nyilvános népgyűlések, melyek Vidos Józsefnek és Békási Imrének, mint e vidék csillagembereinek vezérlete alatt, toborzások alkalmával, dicső scénákban tartottak – tárgyaik lévén majd a nemzetőrség létrehozása, majd a hamar ismét beálló országgyűlésre a követek, vagyis most már képviselők választása, majd adakozások a haza segélyezésére, majd pedig rendes katonai újoncok szedése a magyarra felingerelt rácok és szerbek ellen.” 

Az idézet Edvi Illés Pál nemesdömölki evangélikus esperes Vas megyei krónikák, 1848 és 1849 című visszaemlékezésének kéziratából való, amely a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattárának őrizetében található. A szerző 1793. június 29-én a Győr megyei Rétiben az evangélikus lelkész fiaként született. Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, majd az országban több evangélikus nemesi és polgári családnál nevelősködött. 1815-ben iratkozott be a Jénai Egyetemre, és 1817- ben lelkésszé szentelték. Előbb atyja segédlelkésze volt, majd a nagygeresdi, később a vanyolai gyülekezet lelkészeként szolgált. 1831-ben a nemesdömölki gyülekezet hívta meg lelkipásztorának. 

Itt, a dömölki paplakban írta meg Az első oktatásra szolgáló kézikönyv című művét, amely a kalendáriumok tartalmi sokféleségét próbálta egyesíteni a legfontosabb tudnivalók közlésével. A munka 1837-ben elnyerte az Akadémia Marczibányi-díját, és kiadásáról is az Akadémia gondoskodott. De a szerző helyben is talált magának gyakorlati tennivalót, Dömölkön ő honosította meg a gyümölcsfatermesztést a paplak mögé telepített gyümölcsöskertjében, és tevékeny része volt a környék evangélikus népiskoláinak kiépítésében is. 

Az 1848-as forradalom eszméi is őszinte rokonszenvre találtak a szívében. A helyi politikában aktívan nem vett részt, de az általa 1848-ról írottak jól mutatják, miként értékelte a polgári átalakulásért és nemzeti függetlenségért vívott küzdelem egészét. Ő maga az emlékiratot élete fő művének nevezte. A szöveget mai szemmel olvasva természetesen jogosak a kritikai észrevételek, de tisztában kell lennünk a 19. századi információáramlás körülményeivel, amikor a hírek az események fő sodrától távol lévő településekre csak nehezen jutottak el. Edvi Illés Pál emlékirata, amelyet a Vasi Szemle hasábjain elsőként Vörös Károly történész ismertetett, a tévedéseivel együtt is máig haszonnal forgatható olvasmány.