Itt van, itt van újra

Ahogy megsimogatta csupasz lábujját a pihe-puha anyag, nyugalom költözött a lelkébe. Mint a pajzs, új ölelte körbe a textil, elhozva a békét a napi rohanás után. Mint a zölden felvillanó lámpa, úgy adta meg számára a szabad jelzést: ideje olvasni, filmet nézni, kifelé bámulni és befele bambulni. Úgy hozzászokott a teraszon vagy a nyitott erkélyajtó mellett töltött zajos estékhez, hogy már-már elfelejtette, milyen érzés pizsamában plédbe burkolózni. Ahogy megsimogatta csupasz lábujját a pihe-puha anyag, csak arra tudott gondolni: itt van, itt van újra. “Tudja isten, hogy mi okból 
Szeretem? de szeretem.”  Megpecsételve a pillanatot, töltött egy deci testes vöröset. Csak “Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet”.