Szergény: csodás időutazást tettünk

Szergény, Vas vármegye legkeletibb pontja alig 300 lelkes. De az itt élő Buzás Etelka tanító rendkívül lelkes: fáradhatatlanul gyűjti, őrzi és mutatja meg a község értéktárát. A helytörténeti gyűjtemény és kiállítás a hajdani evangélikus iskola épületében tekinthető meg. Elvileg egy évben egyszer, falunapon – gyakorlatilag pedig bármikor, ha a csodákra fogékony látogató kedvesen megkéri Etelkát. És ehhez jön hozzá még egy nap, most már kilencedik alkalommal: a Kulturális Örökség Napjai országos rendezvénysorozat kínálatában ez a kiállítás is ott szerepel. Ez az alkalom – figyelem! – idén szeptember 21-22. napjára esik, azaz, most hétvégén.

Szergény… hol is van?

Szergény a vármegye számos településétől távol esik (Celldömölktől északkeletre fekszik), mégis megéri buszra szállni, vagy beindítani az autót. Igen, családdal, kisebb gyerekekkel is! Érdemes megmutatni nekik is, és rá fognak csodálkozni a berendezett kis „gyerekszobára”, ami félig tanterem is… Bizony, létezett gyerek-lét tévé és kütyük nélkül is, léteztek játékok, amiket nem a tömeggyártás készített, hanem nagypapa – vagy ők maguk. És el lehet mesélni, hogy abban az időben ilyen, hogy gyerekszoba: nem is létezett! Ez itt csak a bemutató – és a pedáns rendszerezettség – kedvéért alakult így. Mert ez is fontos itt: nagyon logikus, értelmes és áttekinthető minden, és egy pillanatig sem érezzük, hogy össze-vissza kóvályognánk a hét teremben.

Tematikus bemutatók

Mert bizony tágas, nagy kiterjedésű, hét teremnyi csoda ez! Belépéskor (hátulról érkezünk) mindjárt egy eredeti beépített kemence látványa fogad, aztán a konyha, majd a kamra és a spájz következik. Aztán a valamikori előszoba: vele szemben az említett gyerek-szoba, utcafronton pedig a „mesterségek szobája” és a tisztaszoba, mint régen. Az előszoba, mint mindig, most is időszaki kiállításnak ad helyet – mutatja Etelka. Volt már itt tematikus bemutató például a hitéletről, sportról, a mindennapok munkáiról, de „Családok éve” vagy „Nagyanyáink-dédanyáink konyhája” címmel is rendeztek be kiállítást. Egy nagy fénykép-fal is látható itt; afféle esszencia a település múltjáról. Az első világháború ezt a községet is érintette – a százéves évforduló alkalmára itt is megemlékeztek egy témába vágó tárlattal.

Rendszerezett kiállítás

Körös-körül is mindenütt a régiségek, példás átláthatóságban. Ez köszönhető Tóth Kálmán és csapata munkájának, odafigyelésének is. A szombathelyi Savaria Múzeum szakembere éveken át magával hozta ide a Vasi Múzeumbarát Egylet ifjú tagjait, a „múzeumbogarakat”, öt éven keresztül (2015-20 között). Minden tárgyat lefényképeztek, leltári sorszámmal láttak el, délután-este pedig szabadidős vagy kulturális programokon vehettek részt. Igazi értékes és közösségi program volt ez tehát számukra – a gyűjteménynek pedig értékes évek, hiszen ezzel megalapozták annak szakmaiságát és rendszerét is.

A tárgyak zömmel fából, fémből, szalmából és textilből készültek: csupa természetes anyag, amiknek még ez az ódon szaga is inkább: illat. Megfog, elvarázsol, régmúltba repít vissza, hiszen sokunknak él 

még talán az emlékezetében hajdani nagyszülők, dédszülők hagyatéka, tárgyai. Nem az volt a lényeg, hogy tökéletes állapotúak legyenek, hanem az eredetiség: értékesebb egy nyolcvan éves lyukas bögre, mint egy kifogástalan, de vadonatúj darab. Több helyen szépen felöltöztetett babák üldögélnek; ruháik egytől egyig értékes régi darabok. Némelyik annyira élethű, hogy még köszönni is szoktak nekik – mosolyog Etelka.

De hogyan kezdődött?

Tizenkét évvel ezelőtt, áprilisban kezdődött minden. Az Önkormányzat megnyert egy helytörténeti pályázatot, és megkérdezték tőle: be tud-e rendezni egy szobát? „Egyet? – többet is!” Jött azonnal a magabiztos válasz, és Etelka akkor keresett meg régi osztálytársakat, falubelieket, idősebbeket is. Használaton kívüli, esetleg csak a sutban vagy a padláson porosodó-málladozó tárgyakat kutat, gyűjt. Akad-e? Akadt. Egyre többeknél, egyre több holmi – amikről néha nem is gondolták, hogy még érték lehet. Pedig de nagyon is az! Megőrizni, megmutatni, továbbadni.

Igen ám, de hol? Megkereste az evangélikus egyház felügyelőjét, aki gondját viselte a hajdani tanítólakásnak. Az épület sok éve használaton kívül állt, mert a bérlő elköltözött – megkaphatják-e? Rendben van, ideiglenesen odaadják erre a nemes célra – jött a válasz. Nos, ez az „ideiglenes” állapot tart, azóta is. Fél év sem kellett, hogy az első helyiség megteljen és jöhetett a következő… aztán a következő… Etelka baráti, ismerősi köre besegített a padlások, pajták, fészerek kincseinek összeszedésében. Minden civil szinten ment tehát, teljesen önkéntesen, nonprofit módon. A kutatás és gyűjtés a falu határain belül folyik, de elszármazottak is adakoztak számos esetben.

Művelődés és kultúra

Amikor ők, azaz a távolra szakadt falu szülöttei idelátogatnak, több esetben is itt találkoznak, beszélgetnek, jönnek össze. Így tehát egyfajta kulturális, közösségi térnek is tekinthető a hely. A tárgyak nézegetése, az emlékek felelevenítése sok szép percet, órát ad mindenkinek. Jött már 52 fős csoport is, és érkezett látogató az Egyesült Államokból, Ohio-ból is. Idén már mesék, népi játékok, babonák, találós kérdések és kiszámolók is felkerültek a gyűjtési körbe; ezekre is odafigyelnek, megpróbálják megőrizni az utókornak.

Vastag, komoly mappákat lapozgat Etelka, amik sok-sok cikket, képet rejtenek. Megmutatja Vincze Csaba építészmérnököt és családját, akik valamikor régen itt laktak. Az ő édesanyja volt Etelka tanítónénije… aki aztán őt is erre a szép hivatásra inspirálta. Láthatunk egyenruhás tűzoltókat, esküvői ünneplőket, kisiskolásokat, régi épületeket, hajdani színjátszókat, önképző kört. Milyen komoly kulturális élet volt itt! És milyen jó, hogy ezek mind megtekinthetők, megtapinthatók! És a hozzá kapott mesélés, történetek, valamint a büszke, boldog mosoly… már önmagában elég ahhoz, hogy hálás örömmel lépjünk ki innen a mába, és köszönetet mondjunk mindezekért.

Cikkünkben elolvashatta:

• hol van Szergény község
• milyen tematikus bemutatók láthatók
• hogyan lett rendszerezett a kiállítás
• hogyan is kezdődött az egész
• milyen volt a faluban a művelődés és a kultúra