Ünnepi műsor, koszorúzás Vépen az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján - fotók

A Himnusz hangjai után az 1956-os forradalom és szabadságharc dicső napjait idézték fel a 10. évfolyamosok. A magyar történelemnek azt a pillanatát, amikor a világnak nem először mutatva példát, a nemzet kiegyenesítette idegen és belső elnyomók által megtiport gerincét, és békés megoldás híján fegyverrel lépett fel demokratikus jogaiért, a nemzet függetlenségének kivívásáért. Az ünnepi műsor 1956 hőseire és áldozataira emlékezett.

„Magyarnak lenni: tudod mit jelent?/ Küzdelmet, fájót, véges végtelent / Születni nagynak, bajban büszke hősnek, / De döntő harcra nem elég erősnek..” – Sajó Sándor verséből hangzott el idézet, majd dalbetétekkel, újabb versrészletekkel, sok mozgással fűszerezett, lendületes, forradalmi hevületet idéző műsor következett, amit időről időre megszakított a narrátorok drámai közlései arról, hogy mi történt 1956 októberében. 

De mi is történt 1956 októberében?

„Nem történt más, mint egy hatalmas, vörös lobogós Góliát árnyékában fel mert állni a piros-fehér-zöld, kivágott címeres zászlajával egy kis Dávid. Nem történt más, mint egy térdre kényszeríttet, többszörösen kifosztott, becsapott nép fel mert állni, szembe mert nézni, fegyvert mert ragadni egy olyan hatalom ellen, amely hazug álmokra építette a saját ideológiáját. Nem történt más azokban a hűvös napokban, mint egyszerre sok ember merte kimondani az igazságot. Nem történt más, csak az, hogy sok embernek volt bátorsága kimondani a „NEM”-et az addig átélt nyomornak, a mindennapok addig megélt félelmeinek, az addig mondott hazugságainak, a családok rettegésének, a bizonytalanságnak” – hangzott el. 

A szereplők – a középiskola 10. évfolyamosai – időutazáson mutatták be a forradalomhoz kapcsolódó főbb eseményeket. A háromszínű mellé végül a gyászlobogók is kikerültek, mécsesek gyúltak, és a Szózat keretezte a műsort. A diákok ugyanakkor kimondták: a történelem kereke úgy fordult, hogy a hősök áldozata nem volt hiábavaló: 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke kikiáltotta a magyar köztársaságot. A vépi ünnepség a templomnál, az ’56-os áldozatok emlékművénél koszorúzással ért véget.