Lourdes Mária rendelője - Történetek hitről, gyógyulásról, boldogságról

A zarándokutak szervezője dr. Perger Gyula, a Szily János Látogatóközpont igazgatója volt, akik elöljáróban elmondta: Lourdes és Fatima is olyan zarándokhely, ahol évente 5-6 millió ember fordul meg. 

Két hely van a világon, ahova akár holnap indulna: Lourdes és Róma

- Tizenhét éves fiatalként voltam először, és annyira megérintett Lourdes, hogy idén már közel huszadik alkalommal jártam ott. Két hely van a világon, ahova akár holnap indulnék: az egyik Lourdes, a másik Róma – hallottuk dr. Perger Gyula atyától. – Idén van a szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének 170. évfordulója, ez indított arra, hogy két zarándoklatot is szervezzek Lourdes-ba, hiszen a lourdes-i Mária-jelenés épp a szeplőtelen fogantatás dogmájának mintegy igazolása volt a kihirdetése után négy évvel, 1858. február 11-én.

A zarándokok pótutazását is hamar meghirdették

A zarándokok elmondták, hogy úgy lett két utazás, hogy az első utazásra való jelentkezést alig hirdették meg, máris – másfél óra alatt – beteltek a helyek, és sokkal több volt a jelentkező, aki menni akart. A résztvevők mindegyike a maga történetét osztotta meg a Szily János Látogatóközpontban rendezett találkozón.

Tüdőgyulladásból gyógyult kifelé, túrázni kezdett, hogy elmehessen Lourdes-ba

Dr. Virág Mária, 87 éves gyógyszerész azt mesélte, nagyon boldog volt, mikor meghirdették a zarándokutat Lourdes-ba, de előtte két héttel tüdőgyulladással vitte a kórházi sürgősségi osztályra a rohammentő a patikából, ahol akkor még dolgozott.

– Kétségbe voltam esve, hogy mi lesz a lourdes-i úttal, mindenféleképpen el szeretnék menni, és ezt mondtam az orvosnak is. Azt felelte: – Felejtse el! Meg akar halni? – Én meg azt gondoltam, hogy ha meg kell halnom, legalább szép helyen fogok meghalni, de akkor is elmegyek. A kórházi osztályon rám tették az infúziót, Gyula atyának megírtam, hol vagyok, és ő meglátogatott. Akkor már jól éreztem magam, az egyik kezemben infúzió, a másik kezemben a paplan alatt rózsafüzér volt, imádkoztam, csak mondtam az imákat, és napról napra éreztem, hogy jobban vagyok. Saját felelősségemre kikerültem a kórházból. Elkezdtem túrázni, hogy majd bírjam az utat, minden nap egy-egy kilométerrel többet mentem. Végül felültem a Szombathelyről induló buszra, és eljutottam Lourdes-ba. 

Lourdes a Szűzanya orvosi rendelője – testi-lelki bajokkal lehet hozzá fordulni

- Lourdes a Szűzanya orvosi rendelője – fogalmazott dr. Virág Mária. – Mindenki fordulhat hozzá bármilyen testi-lelki betegséggel. Annyira meghatódtam, amikor megláttam a lourdes-i barlangban a Szűzanyát, hogy térdre estem és nem tudtam felállni. Óriási hatással volt rám és annyi lelki erőt kaptam tőle, hogy meggyógyultam. Most volt nemrég a tüdőgyulladás miatti utolsó mellkas-CT-m, negatív lett az eredmény. Örökké hálás vagyok a Szűzanyának, és ha lesz még lourdes-i utazás, el fogok menni. 

Takács Imréné (56) hitoktató a saját történetének elbeszélése során kiemelte, hogy tele volt kéréssel az utazás előtt, egyebek között azért, mert a 82 éves édesanyja csípőprotézis-műtét előtt állt, és vannak más betegségek is a családban.

Sírva fürödtek meg a gyógyvízben, nem sürgették őket

- Lourdes-ban meg lehet mosakodni, fürödni is a gyógyvízben, és miközben merítkeztünk, úgy sírtunk, mint a gyerekek. Ketten lehet egyszerre bemenni, és mikor egymásra néztünk, még jobban sírtunk. Volt mellettünk egy hölgy, aki mindig mondta, hogy most a kezedet, most az arcodat mosd… A segítők türelmesen kivárták, míg végzünk, hagytak bennünket imádkozni, nem sürgettek, pedig hosszú sor állt kint, volt még a hátunk mögött legalább száz másik ember – hallottuk Takács Imrénétől, aki azt is elmondta:

A csodálatos kis nénike, Cica néni 86 évesen kelt útra

– A zarándokút során barátságok szövődtek, a buszos társam, Óvári Lászlóné Cica néni az utazás előtti vasárnap ünnepelte a 86. születésnapját. Csodálatos kis nénike, azóta is tartom vele a kapcsolatot, és úgy készülünk, hogy egymás mellett fogunk ülni a buszon, amikor Gyula atya Rómába szervez zarándokutat. 

Már a halálra készült, de a műtét sikerült és hamar felépült

Bánfi Péterné Antónia (70) arról beszélt a találkozón, hogy neki is sok keresztje van, de mióta hazajött Lourdes-ból, mindez kevésbé nehéz. – Sok a családi nehézség, körülbelül tíz éve kezdtem Isten felé fordulni, így tudtam jobban elviselni, ami adódott. Egy egészségügyi probléma miatt nagyon rossz állapotba kerültem, a halálra készültem, felvettem a betegek kenetét. Eladtuk a házat, lakásba költöztünk, hogy majd így a férjem jobban boldogul egyedül. A műtétem után egy ferences atya kétszer is meglátogatott engem. Hamar felépültem, négy nap után lábra álltam. A férjem tavaly pacemakert kapott, problémás az első emeletre is felmenni, elkezdtünk építeni egy kis családi házat, de becsaptak minket, pereskedünk. Úgy gondoltam, hogy a sok gondból most már csak az ima és a csoda segíthet. Az első lourdes-i zarándokcsoportba nem tudtam bekerülni, a másodikba is csak alig, de végül eljutottam Lourdes-ba. Ott pedig azt a kegyet kaptam, hogy részt vehettem a jelenések helyén a könyörgésben. Imádkoztam kegyelemért, Szűzanya közbenjárását kértem. Azóta a borzalmas, álmatlan éjszakáknak vége, az állandó feldúlt állapot megszűnt. Most boldog vagyok, kiegyensúlyozott, nem érdekel a sok gond, majd valahogy minden megoldódik. A férjem két hétig Erdélyben volt, úgyhogy ő is elég jól van. 

Át a kerítésen más világba léptek, a felhők között is jártak

Németh Rita a találkozón megosztotta: későn érő típus, sokáig nem gyakorolta úgy a vallást, ahogy lehetett volna. Véletlenül látta az eredeti fatimai kegyszobrot, amikor az 1994-ben itt volt Szombathelyen, maga sem tudja, hogyan, egyszer csak idekeveredett a nagytemplom elé. Akkor eldöntötte, hogy neki közvetlenül is találkoznia kell a Szűzanyával, a jelenések helyén. 

- ­Nem vagyok nagy barátságban a repülőgépekkel, ezért busszal mentem Lourdes-ba, először tíz évvel ezelőtt, magánúton. Katartikus élmény volt a lourdes-i barlangnál. A kerítésen belül egy más világba léptünk. Megindító volt megérinteni a barlang falát. Már akkor elhatároztam, hogy visszatérek ide. Idén nyáron jelentkeztem a Gyula atya szervezte zarándokútra, és roppant mérges voltam, amikor kiderült, hogy beteltek a helyek és mondták, hogy már várólistára sem lehet kerülni, mert már az is betelt. De a Szűzanya megint intézkedett, és valahogy sikerült a szomszédasszonyommal felfurakodnunk a második buszra. Ez teljesen más élmény volt, mert most Gyula atya személyében egy felkészült, végtelenül elkötelezett lelki vezetővel voltunk. Olyan erős hatás volt, hogy amikor hazaértünk, mondtam, hogy most forduljunk vissza, menjünk vissza – mesélte Németh Rita. – Mindenkinek vannak problémái, a betegségek bárkit utolérnek, ezért az ember kéréseket visz magával a zarándokútra és kegyelmekkel tér vissza. 

A zarándokútból kiemelte La-Salette-t, amit a csoport hazafelé jövet látogatott meg. – Ez egy világból kiszakadó hely, Szűzanya jelenésének egyik helye, 1800 méter magasan fekszik. Hallottunk ott dörgést, láttunk villámlást, szó szerint a felhők között jártunk – mondta.

Két testvérének a hite segített: kigyógyultak a rákból

Pothárn Miklósné mély vallásos gyökerekkel rendelkezik, és ezt az édesapjával kapcsolatos történettel erősíti meg: amikor az apja 1963-ban tüdőembóliát kapott, amit akkor még nem nagyon tudtak gyógyítani. – Mi gyerekek sokat imádkoztunk érte, és meggyógyult, végül 88 évet élt. Az az emlékem van, hogy állok a bedeszkázott ágya mellett a kórteremben, aztán hazakerült és nem ülhettem az ölébe. Elvittek a templomba, és ott Szűzanyának adtunk hálát. Megfogadtam, hogy eljutok Lourdes-ba. A lányom 20-22 évvel ezelőtt a Premontrei gimnáziumba járt, onnan kivitték őket Lourdes-ba, én is szerettem volna menni, de nem sikerült, mert a munkahelyem nem engedett el. A Covid után az első utam Medjugorjéba vezetett imádkozni. Miután hazajöttem, unokám született. Úgyhogy Lourdes-ba hálát adni mentem és kértem a Szűzanya további segítségét. Amikor odaér az ember egy ilyen kegyhelyre, akkor jön fel benne, hogy mennyi mindent kérhet, és kér is, de hálát is kell adni. Van két testvérem, akiket a hitük segített abban, hogy a rákból kigyógyultak – már tíz éve –, velük mindig összetartunk. Értük is mentem imádkozni, és kértem a Szűzanyát, tartsa meg őket.  És azt is kértem, hogy ha már egy ilyen aranyos kis unokával ajándékozott meg, szeretnék még többet. Egy ilyen kegyhelyen megszűnik minden más, csak a Szűzanya van. Jártam több zarándokúton, mindegyik más élményt ad: megerősíti az egyént lelkileg a hétköznapi gondokban, közösségi szinten pedig érezni lehet az együvé tartozást. 

Csíksomlyón a tízezrek magyarul énekelnek, Lourdes-ban száz nyelven, de összeérünk

Csíksomlyón például több tízezer ember énekli együtt magyarul a himnuszt, az is egy erős közösségi élmény. Lourdes-ban legalább száz nyelven mondja egyszerre a sokaság az Üdvözlégy-et, és végül összeérünk, hogy „Ave, ave Mária!” – tehát mégis egy nyelvet beszélünk, összetartozunk, és békében meg lehet lenni ezen a világon. Például XXIII. János szülőhelyén is nagyszerű volt lenni, ott is láttam azokat a szentképeket, amik itt is voltak – ez is azt hirdeti, hogy az egyház is együvé tartozik. Olaszországban a pápa szülőhelyén ugyanaz a szentkép van, mint például a zsirai falusi házakban. 

Gyönyörűen összejött: három testvér együtt utazott el Lourdes-ba

Németh Istvánné (78) úgy fogalmazott, hogy olyan különös kegyelemben részesült a család, hogy a húga és az öccse is vele volt a zarándokúton. 

- A gencsapáti iskolában a húgom volt az osztályfőnöke Gyula atyának gyerekkorában, sőt én is tanítottam őt; nagyon szeretetre méltó gyermek volt, bejáratos volt a biológia-földrajz szertárunkba – mesélte Németh Istvánné, akinek nem csak a személyes régi kapcsolat adott indíttatást a lourdes-i zarándoklathoz, hanem az is, hogy a családja mélyen vallásos volt.

- A nagyanyám idős korában Mariazellben járt. Emlékszem, gyerekkoromban Nagymizdón laktunk, a templomtól mentünk zászlókkal zarándokolni Pusztacsatárra – gyalog, a falvakon keresztül, énekelve, nekem ez örök emlék. És azok az énekek most is előjöttek a lourdes-i zarándoklaton. A vallás végigkísérte az életemet. 

Kegyelem elkísérni valakit a halálig, még ha fájdalmas is

Tavaly a férjem beteg lett, aztán januárban meghalt, utána elhatároztam, hogy szeretnék elmenni zarándokútra. Bejutottunk a második lourdes-i útba. Úgy fogom fel, úgy érzem, hogy megkaptam azt a kegyelmet, hogy elkísérhettem a férjemet, pedig fájdalom is sok volt, de úgy tudtam elfogadni, hogy ez is az élet része, hálát adtam Lourdes-ban érte. Az egész családomat is ajánlottam Mária kegyelmébe, aki egész életünkben végig velünk volt, végig segített minket. 

Horváth Sarolta (74), a húg azzal egészítette ki, hogy feltámadási misére igyekezett, amikor meglátta a hirdetményt, hogy lehet menni Lourdes-ba. – Ott voltam éppen a nővéremnél, aki mindig attól félt, hogy nem tud végigcsinálni egy ilyen utat, de aznap este azt mondta, hogy igen. Felhívtam a bátyámat és a sógornőmet, ők is azt mondták, hogy igen. Másnap eljöttünk jelentkezni, a második buszra bejutottunk. Így jól összejött, hogy a testvéreimmel és a sógornőmmel el tudtunk jönni. 

Nem térdeltek reggeltől estig, csak annyit imádkoztak, amennyi jól esett

A Milánkovich házaspár Fatimában járt. Ők is Lourdes-ba készültek, csak lemaradtak azokról buszokról, már nem volt több szabad hely, mikor jelentkeztek. De akkor már bennük volt a szándék, hogy felkeressenek egy Mária kegyhelyet, és jött a lehetőség: négynapos utazás Fatimába, repülővel. Milánkovichné Perom Zsuzsanna (63) elmondta: ez előtt még nem voltak többnapos zarándokúton lelki vezetővel.

- Zalabérből származom. A mamámék mindig a vasvári búcsúra zarándokoltak, több napig mentek Mária ünnepekor. Énekeltek, útközben befogadták, etették-itatták őket az emberek. Nagyon szép volt a szüleimmel Sümegre menni. Mindig irigykedtem a Fatimai Szűz, Mária tiszteletére szervezett körmenete résztvevőire, hogy nekem is milyen jó lenne egyszer részt venni. Mikor május 13-án volt Szombathelyen egy ilyen körmenet, az egy meghatározó pont volt a későbbi döntésünkhöz. Azért mentem, hogy imádkozzam a családomért, a gyerekekért, az unokákért, a születendő unokákért, magamért. Nagy kéréscsomaggal mentem, megérintett az út, nagy nyugodtság lett rajtam úrrá, le tudtam tenni a terheket, amiket vittem – mesélte Milánkovichné Perom Zsuzsanna. – Érdekes volt, amikor gyertyát égettek, és be lehetett dobni kívánságokat, mit szeretnénk. Nagy megkönnyebbülést éreztem. Nem imádkoztunk, térdeltünk reggeltől estig a zarándokúton, csak pont annyit, amennyi egészséges, amennyi jól esett az ember szívének, lelkének. Amikor hazajöttünk, az az érzés jött, hogy jó lenne tovább ebből táplálkozni, imádkozni a rózsafüzért, életben tartani azt a mély nyugalmat, szeretetet, lelki emelkedettséget, ami ott volt. 

Más a meccset tévén keresztül vagy élőben nézni, de Mária mindenhol ugyanaz

Milánkovich György (64) arról beszélt, mint sportot szerető ember, testnevelő, hogy mennyire más a tévén keresztül, mint élőben nézni egy meccset. 

- Így van ez a lelki dolgainkkal is: ha ott vagyunk egy Mária-jelenés helyszínén, sokkal közelebb érezzük a Szűzanyát is, Istent is. Inspirált engem, hogy csoporttal, lelki vezetővel voltunk Fatimában. Nem olyan értelemben, hogy „ha ló nincs, szamár is jó” – ha lecsúsztunk a lourdes-i útról, akkor jó lesz Fatima is, hiszen Máriát ugyanúgy át lehet élni bárhol, a kéréseket, a hálát mindenhol el lehet mondani. Édesanyám 95 éves, ezt szerettem volna megköszönni a Szűzanyának. Nagyon jó volt, hogy egy közösséget éreztem a csoporton belül is, és amikor Gyuszi atya celebrálta a misét a jelenés kápolnájában, akkor ott volt egy másik magyar csoport is. A magyarok mindig ott vannak valahol. Letették a névjegyüket mindenhol. Van egy magyar keresztút Fatimánál, ez sem véletlen, emigráns magyarok készítették. Nekünk van egy keresztutunk kápolnával, ahol 15 stáció van, nem 14, mint lenni szokott. Az utolsó, a 15. stáció Magyarország feltámadásáért készült. Fatimában a téren, ahol templom, kápolna, múzeum is van, az az érzés töltött el, hogy „most én itt vagyok, megérkeztem”. 

Fatimában magyar vonatkozás több is van ott: Szent István-szobor, Mindszenty-szobor vagy Kondor Lajos tér. Lajos atya Fatimában tevékenykedett, ott is halt meg. Ő gyűjtötte össze a látnok Luciának – a Mária-jelenés egyik tanújának emlékezéseit, magyarul is jelentetett meg könyvet.  ­A családra vonatkozó kéréseken kívül volt még kérésem: Magyarország feltámadása, a kereszténység megerősödése, a hitünk megújítása. Magyarországnak a Szűzanya, Mária a patrónája, nem véletlen, hogy a legnagyobb patrónánk nekünk van.

Földrengés volt számára Lourdes

Kovách Zoltánné (77) háromszor volt Gyula atyával Lourdes-ban: 

• 2014-ben,
• 2017-ben 
• és 2024 nyarán.

–  Az első utazás belső földrengés volt számomra. A férjem meghalt, kértem a Szűzanyát, hogy vegye gondozásába az életemet, tegye ő a dolgát, mert más már nincsen. Az egészségem jó, nem panaszkodom. 14 évig dolgoztam a kórházban beteglátogatóként. Teljes az életem. Minden utazás során megújultam Lourdes-ban. Testi-lelki nyugalom van bennem, tenyerén hord az Úr. Még Rómába is szeretnék elmenni. Gyula atyától kaptam a lehetőséget, hogy részt vehettem ezeken az utakon. Ő maga is nyugalmat áraszt, sokat tud adni. Még egy ilyen embert nem ismerek, akihez bármikor bármivel fordulhatok, meghallgat. 

Dr. Szabóné dr. Tuboly Andrea elmesélte: – Édesapám halálával kezdődött a barátságunk Gyula atyával: az volt a kérése, hogy majd Gyula atya temesse el. Édesanyám kezdett el vele zarándokutakra járni, és annyi élménnyel jött haza, hogy én is kedvet kaptam Lourdes-ba utazni az atyával. Mély nyomokat hagyott bennem. Azt kértem a Szűzanyától Lourdes-ban, hogy a családtagjaimnak békéje legyen, rendben legyenek, erősödjenek hitben. Az egészségem is sokat javult. Mindig vágytam arra, hogy a családunknak legyen egy pap barátja, akivel a gyerekek, az unokák is tudnak kapcsolatot tartani, és így könnyebben mennek templomba is imádkozni. A hitbeli megerősödés nagyon sokat segít a való életben. 

A lourdes-i zarándokok egyetértettek abban, hogy egy ilyen utazás – amint ez a találkozó is – jó lelki gyakorlat, megerősíti az embert, évente egyszer szükséges, fel lehet töltődni belőle a következő utazásig, új erőt ad. Itthon is lehet imádkozni a Szűzanyához, de a zarándokúton együtt lenni másokkal egy plusz közösségi élmény, és a lelki vezető, Gyuszi atya óriási emberszeretettel bír. A zarándokút fontos visszacsatolásnak, újabb megerősítésnek tartották.

Egy kőszegfalvi hölgy nem tudott eljönni a Szily János Látogatóközpontban tartott zarándoktalálkozóra, pedig nagyon szeretett volna. Négy oldalas levelet írt a többiek üdvözlésére azzal a mottóval: „A várakozás és a visszatekintés öröme kéz a kézben járnak.” A zarándokutat így összegezte: „Nem az jön vissza, aki elment!”