Munkamániás hajlamainkon így enyhíthetünk

 Az egyik humánerőforrás portál (HR Portál) most a Harward Business Review oldalon megjelent cikkét idézi, amelyben bemutatja a munkamániás ismertetőjegyeit és hat megküzdési stratégiát, amelyekkel megtörhetjük a körforgást. 

Munkamánia az, amikor a munka uralja a gondolatainkat és a tevékenységeket az élet egyéb oldalainak kárára, beleértve a szociális kapcsolatokat és az egészséget is. A munkamániások egyik jellemző vonása, hogy ügyesek a munkájukban és hihetetlenül magabiztosnak, kompetensnek és produktívnak tűnnek, de ennek a termelékenységnek ára van. Egy biztos: soha nem éri meg, mondja. Majd azt állítja: a munkamániások megszüntethetik a mérgező folyamatokat, és visszaszerezhetik a kontrollt az idejük és az életük felett. A változás csak akkor lehet eredményes, ha az egyén is belátja ennek szükségességét és tenni akar érte. A cikkben gyakorlatokat mutat be. Szerinte a kis javulásoknak is nagy és tartós hatásuk van. Hat stratégiára összpontosít: a „sürgős” újradefiniálása, a teendő lista újragondolása, tanuljunk meg nemet mondani és delegálni, a munkamániás óra megjavítása, az "agyalás" kontrollálása, a pihenés és a regenerálódás elfogadása.
 

A „sürgős” újradefiniálása

A munkamániások hajlamosak arra, hogy mindent, ami a munkával kapcsolatos, kiemelt fontosságúnak tekintsenek. Szinte az adrenalin rabjainak érzik magukat, amikor ebben az üzemmódban vannak; nincs jobb módja az örökös minikrízis megteremtésének, mint mindent sürgősnek minősíteni. A probléma az, hogy egy állandó harcra vagy menekülésre kész állapotba helyezzük magunkat és a testünket, ami jelentősen növeli a stresszt. A prioritások felállítása a legfontosabb lépés. Ezért azt javasolja, kezdjük azzal, hogy visszamenőleg felülvizsgáljuk a feladatainkat. Ez segíthet belátni, hogy nem minden olyan sürgős, mint amilyennek pillanatnyilag tűnik. 

A teendők listájának újratervezése

A munkamániás számára a teendők listája felhívás a túlhajszoltságra. Szinte függővé válunk attól, hogy kipipáljuk a feladatokat. Pozitív érzelmeket érzünk, és motiváltak vagyunk, hogy tovább dolgozzunk egy újabb cél elérésén. A rideg valóság azonban az, hogy a teendők listáját soha nem lehet teljesen befejezni. A munkamániás számára a szünet annak a jele, hogy valami nincs rendben. A rövidülő teendő lista olyan fenyegetés, amely kiváltja az üres hely kitöltésének igényét.

Az Eisenhower-mátrix, azaz a „sürgős-azért-fontos-mátrix” néven is ismert eszköz segít azonosítani, hogy milyen feladatokra fordítanak túl sok (vagy túl kevés) időt. 

Nemet mondani és delegálni

A munkamániások általában rosszul delegálnak. Az a törekvésük, hogy mindig legyen munka, azt jelenti, hogy inkább magukra vállalják, minthogy másra bízzák. Ennek a hajlamnak a leküzdése gyakorlatot igényel. A "nem" kimondásának gyakorlása a legfontosabb. Piroritást kell felállítani abban, hogy kinek (család, barátok, kollégák) mikor (például ebédidődben nem) és hogyan segítünk.

A munkamániás óra megjavítása

A munkamániások hajlamosak alábecsülni, hogy mennyi időbe telik valaminek az elvégzése, ezért túl sok dolgot vállalnak túl rövid idő alatt. Sokkal valószínűbb, hogy mindent megtesznek, amit fizikailag képesek, hogy megpróbálják betartani azokat, gyakran a saját jólétük rovására. A munkamániás óra visszaállításához először is el kell ismerni, hogy az óránk rosszul működik, majd fel kell mérni, hogy mennyire, mondja. Mielőtt bármilyen feladatba belekezdenénk, írjuk le, mennyi időt szánnánk rá, és utána hasonlítsuk össze azzal, hogy valójában mennyi ideig tartott. Ha tudjuk, hogy mennyi időt kell szánnunk az egyes feladatokra, akkor a szükséges időnek megfelelően rangsorolhatjuk és szervezhetjük az egyes feladatokat.

A szüntelen agyalás feletti kontroll

A munkamániás számára a munkaszenvedély mindent felemésztő megszállottsággá válik. Számára akaraterő kell ahhoz, hogy ne dolgozzon. Ha észreveszi, hogy a munkán töpreng, miközben próbálja élvezni a családi időt; tévénézés közben kinyitja a laptopot; vagy stresszt, szorongást vagy bűntudatot érez amiatt, hogy nem dolgozik, akkor kényszerítse magát, hogy abbahagyja. Azt javasolja, hogy gyakoroljunk minden lehetséges mindfulness technikát, és találjunk egyet, ami megragad, legyen az meditáció, légzőgyakorlat vagy valami más. A munkamániások gyakran mondogatják maguknak, hogy nem hagyhatják abba a munkát, mert 

• a tanítványaik, 
• a betegeik, 
• az ügyfeleik 
• vagy vásárlóik 

számítanak rájuk. Segíthet, ha beszélgetünk néhány ilyen emberrel. Kérdezzük meg tőlük, hogy nem érzik-e úgy, hogy cserben hagyjuk őket, ha egy kicsit kevesebb időt szánunk rájuk.

A munkamániás a pihenést kétszeresen ostobaságnak érzi

A testünk fizikailag nem képes állandó harci üzemmódban maradni. A munkamániás a pihenést kétszeresen ostobaságnak érzi, mert a fejében nincs rá szükség. Pedig fontos a munkától való teljes mentális „elszakadás”. Kényszerítsük magunkat egy olyan nem munkával kapcsolatos tevékenységre, amely a figyelmünket valami (vagy valaki) másra irányítja. Ilyen lehet például egy jó könyvben vagy tévésorozatban való elmélyülés, főzés, vagy egy régi baráttal való találkozás.

A testmozgás is segíthet a pihenésben és a munkából való regenerálódásban. A meditáció vagy más relaxációs gyakorlatok, például a jóga csökkentik a szimpatikus idegrendszer aktiválódását, ami csökkenti a szívverést, segít mélyebben lélegezni és ellazítja az izmokat.

Mint mondja, egy vérbeli munkamániás számára mindez ijesztőnek hangozhat. Fegyelmezettségre van szükség, hogy kényszerítsük magunkat a változtatásra. Ez lesz azonban az a munka, ami valóban kifizetődik, nem mellékesen egészségesebb és boldogabb élethez vezet.