"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek" - Mindenszentekre versek és idézetek

Mindenszentek és halottak napja időszaka mindig különleges, hiszen ilyenkor megállunk egy pillanatra, és szeretettel gondolunk mindazokra, akik már nincsenek velünk. A gyertyák lángja, a csendes megemlékezés és az emlékek ápolása mind segítenek abban, hogy a hiány helyett a szeretet és a hála érzése töltse be a szívünket. Összegyűjtöttük a legszebb idézeteket és verseket, melyekkel kifejezhetjük érzelmeinket, és szavakba önthetjük mindazt, ami sokszor kimondhatatlan.

Költemények mindenszentekre

Arany János: Juliska sírkövére 

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk! --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

Juhász Gyula: Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
 

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Csík Ferenc: Ősz a temetőkben
Régmúlt idők temetőin pihen az ősz,
Elhunyt életeken most elidőz.
Gyertyák fényén nyújtózkodik az elmúlás,
Temetők árnyai nem hoznak megnyugvást.

Búsan bámulnak az éjszakai csillagok,
Az élettől a lelkek fenn a mennyben andalognak.
Holt lelkek pihennek a temetők kertjén,
Fekete lovon vágtat az elmúlás a sötét éj peremén.

Fájó szívem sajog az éjben,
Tollam reszket, sírva néz végtelenbe.
Ma van a halottak napja,
Gyertyák fényén emlékek lobognak ma.

Reviczky Gyula: Halottak napján
Most keseregd ki bánatod':
Sirasd magad meg, ez a te napod,
Magános élet gyászos embere!
De szomorú tekinteteddel
Ne a halottakat keresd fel,
Ne menj a temetőbe, ne!
Idegen minden sírja néked;
Ott is csak a magány kisérget,
S csak annál kínosabban érzed
Kietlen egyedűliséged'.

Azért a négy fal közt maradj,
S gondold meg azt, hogy árva vagy;
Élők között is, holtak közt is az,
Halottad sincs, kit megsirass.

Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sirokra
Könyet s virágot; ma a könny se szégyen.

Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjuság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen multtá, nincs oly jövendő.

Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.

Mindenszentek idézetek

• “A holtak az élők emlékezetében élnek tovább." -Marcus Tullius Cicero
• "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása." - Fekete István
• "Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba." - Vavyan Fable
• "Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön, mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön. Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít, amikor ők maguk már nincsenek köztünk. Ezek a fények csillognak és különösen, ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek." - Szenes Hanna
• "Halottak napja - a békességé. Az élőké. Hiszen azok, akik ha le is hunyták szemüket, de szeretetünkben megmaradtak - nem haltak meg. Bennünk élnek tovább." - Fodor Sándor
• "Aki ember volt, küzdő, tiszta ember, változzék át bár porladó rögökké, az élőkben tovább él - mindörökké." - Csepeli Szabó Béla
• „Ki tudja, mikor látlak (…), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.” Mikszáth Kálmán

Források: Rózsakert, Poet, Idezet.hu