Legyenek szabadok! - Kovács Géza ezzel hívja a Meseboltba a művészetis diákokat

Farkas Imre tanár úr (rajz, festés, kortárs szakmai környezet, osztályfőnök) társaságában már több alkalommal ellátogatott tizenöt művészetis diák a Mesebolt Bábszínházba, hogy megkezdjék az ismerkedést ezzel a komplex műfajjal, amelyben eredendően és több szempontból hangsúlyos szerepet kap a vizualitás (a képzőművészet), a zene, a mozgás. 

Nem életkor, hanem műfaj
És bár Magyarországon még mindig magyarázni kell, hogy a bábszínház „nem életkor, hanem műfaj” – vagyis nemcsak gyerekeknek „való”, hanem felnőtteknek is  –, ideje volna észrevenni, hogy például a Mesebolt Bábszínháznak is több olyan előadása van (volt), amely kifejezetten tizenéveseknek vagy éppen felnőtteknek készült. Ez pedig azt jelenti, hogy a művészetis diákok színházlátogatóként is kaphatnak jó élményeket a bábszínházban. (Azt meg már csak nagyon halkan mondjuk, hogy a többnyire „4 éves kortól” szóló ajánlást is komolyan lehet venni, bőven idetartoznak a felnőttek.) 

Megtapasztalni, részesévé válni
Farkas Imre azt mondja, a bábszínház vezetőségével azonnalértették egymást, Kovács Géza és a társulat kezdettől partner a kapcsolatépítésben. A diákoknak az is fontos (talán a legfontosabb), hogy folyamatában láthassák, megtapasztalhassák a bábszínházi munkát – ahogyan elkészül mondjuk egy előadás. 
Kovács Géza kinyitotta a bábszínház kapuját
A hétfő délelőtti tárlatnyitón Rápli Róbert, a Művészeti Szakgimnázium és Technikum igazgatója üdvözölte a közönséget – és a kezdeményezést. A Mesebolt plakátjaiból rendezett kiállítást Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója azzal nyitotta meg, hogy minden művészetis diák előtt kinyitotta a bábszínház kapuját. Ki tudja, hogy a mai diákok közül kinek támad kedve a tervezéshez (kiről derül ki, hogy van hozzá affinitása); legyen szó látványról, díszletről, bábról, esetleg plakátról. A bábműfaj komplexitására emlékeztetve arra is fölhívta a figyelmet, hogy a bábszínházat mindenekelőtt az különbözteti meg az élőszínháztól, hogy a bábszínházban valamiképpen, valamilyen mértékben (bábok, tárgyak által) mindig jelen van a távolságtartás, a stilizáció. Bábszínházat létrehozni összművészet és csapatmunka. – Legyenek szabadok! Gondolkodjanak szabadon! – tanácsolta Kovács Géza végezetül a diákoknak, hozzátéve, hogy a szabadon gondolkodás igénye és képessége nyilván eredendően összekapcsolja a két intézményt: a művészeti szakgimnáziumot és a bábszínházat. 

Ragaszkodnak a papírhoz
Trifusz Péter tervezőgrafikus nemcsak plakátokat készít a Meseboltnak, hanem komplett előadás-látványterveket is. (Érzékenységével, nyitottságával azonnal ráállt a bábszínházi gondolkodás hullámhosszára. A Kőszegi Várszínház plakátjait is ő tervezi - sőt: ez volt előbb, utána következett a meseboltos fölkérés.) A kiállított plakátok legtöbbje az övé (két kivétel van: egy Boráros Szilárd- és Takács Lilla-tervezés; utóbbi volt művészetis diák, érettségi után díszlettervezést tanult). A megnyitó után arról beszélt: bár a papíralapú plakátok kora leáldozóban, jó, hogy vannak intézmények – például a Mesebolt –, amelyek tartják a szokást. Elvégre a színházban az a legjobb, hogy itt semmi nem virtuális, minden kézzelfogható. Ha plakátról van szó, nála a szövegkönyv elolvasásával kezdődik az a folyamat, aminek a végén megszületik a plakát. 
A plakát, amely nemcsak figyelmet kelt, hanem – a Társalgó-tárlat a bizonyíték – pontosan képes vizuálisan, érzelmileg fölidézni is bármilyen régi előadást.