Népművészettől az avantgárdig Kőszegen: Litkey György akvarelljei friss világot árasztanak mai is

Palcsó Julianna, a Csók István Művészkör Egyesület elnöke elárulta, festőtársa, Szabadfi Marianna jó barátja Litkey György Réka nevű lánya. Ő hozta el édesapja hagyatékának darabjait Kőszegre. Básthy Béla polgármester nyitotta meg a három híján harminc alkotást felvonultató tárlatot.

Kiemelte: közel ötven éve már, hogy nem fest Litkey György, de az anyag nagyszerű ívet rajzol elénk, ami mély gyökereinktől, a realista ábrázolástól indul, és a modernizmus irányaival való találkozásról is tanúskodik. 

A 20. század ’60-as éveiből jellemzően nem Litkey György munkáit hozzák példaként. Ezért is missziójának tekinti munkásságának bemutatását – ezzel kezdte Feledy Balázs. Úgy folytatta: erősek a festőművész magyar népi kultúrához való gyökerezettségei. Képei, még a ’30-as, ’40-es években készült akvarellek is rendkívül friss világot árasztanak. Festészetében a művész élő számunkra, ugyanakkor a képiség, amit képvisel, meglepetés. 

Litkey 1926 és 1931 között művészi és rajztanári diplomát szerzett a képzőművészeti főiskolán, ott Rudnay Gyula tanítványa volt. A Rudnay-féle magyarsághoz való ragaszkodás az egész világképéhez igazodott: óriási érdeklődéssel és affinitással magyar néprajzi gyűjtőmunkát végzett. Pontos a szociográfiai megfigyelőkészsége, a motívumok megelevenítése, de alkotásai festői munkák, jegyezte meg. Később Nyugat-Európában tudott dolgozni: belezuhant egy megújuló festői világba, az absztrakcióba. Az óriási választóvíz a látásmódja döntő átalakulása. Nem egyéni magamutogatásból, karriervágyból váltott, hanem belülről építkező, erős értelmiségi gondolkodás által jutott el az összetett világhoz, hangsúlyozta. 

Madár Ágnes klarinéton játszott, Horváth Dániel Dudu hegedült, Mészáros Szabolcs dobolt a kiállításmegnyitón – a közönség hallhatta tőlük a Kősziklán felfutó csokros liliomszál népdalt is, amely, mint kiderült, a festő egyik kedvence volt. A képek november 8-ig láthatók.