„Szegény hű Jancsimat ajánlom neked” - Batthyány bizalmasának ükunokájánál jártunk Celldömölkön

Németh Jánost 1814-ben kiskamaszként rendelték a „fékezhetetlennek” tartott Batthyány fiú mellé az ikervári birtokon – és minden bizonnyal ott volt a közelben Batthyány Lajos mártírhalálának napján, 1849. október 6-án is. Batthyány mindvégig hűséges komornyikjának celldömölki ükunokája, Németh Tamás az utóbbi néhány évben elhivatott kutatómunkával tárta föl a történet dokumentumait. Pedig minden a különös nevű Kaczorokkal kezdődött. 

– Anyai ősömet kezdtem el kutatni – mondja Németh Tamás –, győrvári dédanyám, Kaczor Rozália érdekelt. Működik Celldömölkön családfakutató klub, Bóka Pista a vezetője, rengeteget segített. Kiderült, hogy két országban, Lengyelországban és Magyarországon élnek Kaczorok – és persze az USA-ban, de ők mind vagy lengyel, vagy magyar származásúak. Azóta számítógépre vittem ezer Kaczort. De a kézzel kitölthető családfakönyvben is egyre kevesebb az üresen maradt levél. Németh Tamás az öccse biztatására kezdett foglalkozni a család Németh ágával. Annál is inkább, mert generációról generációra szállt a történet egy bizonyos Németh-ősről, aki Batthyány Lajos komornyikja volt. Azt, hogy éppen Németh János volt az, aki 14 évesen megbízást kapott az akkor hétéves Batthyány Lajos szolgálatára a Batthyány-birtokon, már az ükunoka, Németh Tamás kutatta ki: a családi legenda általa nyert bizonyosságot. A főúri családba született Batthyány szülei a fiú születésének esztendejében elváltak, apja néhány év múlva meghalt, Lajosra – mint egyetlen fiára – hagyta mindenét. Az első években az ikervári birtokon éltek, a szertelen – és elképzelhetetlenül gazdag, bár javaival nagykorúságáig nem rendelkező – félárva kisfiú nevelésével nem sokat törődtek, bár házitanítója természetesen volt. Itt lépett be a szolgálatába-életébe Jancsi, és ott is maradt mindvégig. 

Németh Tamás anyakönyvi bejegyzéseket mutat: Németh János 1800. március 14-én született, és 1870. szeptember 18- án halt meg. Vagyis megérte a sorsát 42 évesen beteljesítő gróf Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnöke újratemetését a kiegyezés után, 1870. június 9-én, amikor „a boltok, műhelyek, árudák az egész városban zárva voltak; az üzlet sokkal teljesebb szünetet tartott a nemzeti gyász-ünnepély ez órái alatt, mint a rendes vasárnapokon s egyéb ünnepeken szokott” – amint az a „hiteles kútfőkből s kortársak emlékezéseiből” összeállított, Heckenast Gusztáv által Pesten 1870-ben kiadott Batthyány Lajos-életrajzban olvasható. 

Ebből az összeállításból sem marad ki Jancsi. Amikor a zabolátlan, 11 éves grófot az édesanyja bécsi nevelőintézetbe küldi, megy vele az inasa is; ahogyan azután is szinte mindenhova elkíséri, a börtönévek alatt például ös - szekötő kapocs férj és feleség, Batthyány és Zichy Antónia között. A Heckenast-kiadásban azt olvasni: „Jancsi mindvégig nagy szerepet játszik ura életében, kihez törhetlen szeretet- és hűséggel ragaszkodott, s kinek alárendelt szolgai helyzetében annyira meg tudta nyerni s érdemelni rokonszenvét, hogy ez még élete utolsó óráiban, a kivégzés előtt nejének írt búcsúlevelében is megemlékezett róla.” Így: „Szegény hű Jancsimat ajánlom neked; lásd el őt (…)” Jancsi haláláról pedig a sajtó is hírt adott. A Vasárnapi Újságban 1870. október 9-én megjelent hír szerint „Ikervártt (Vasmegyében) mult hó végén temették Németh Jánost, a néhai miniszterelnök öreg szolgáját. A ritka becsületességű szolgát az egész gróf-család kedvelte, becsülte. A temetésen gr. Batthyány Lajosné és az egész család jelen volt. Az ‚öreg János’ az elvérzett grófot legelső gyermekkorától egész haláláig hűségesen szolgálta. (…) A gróf halála előtt való napon nejéhez irott levelében is szivére kötötte a grófnénak, hogy ‚hű Jancsijáról’ meg ne feledkezzenek. Az öreg 71 éves volt.” 

A Batthyány család nem feledkezett meg Jancsi leszármazottairól sem. Németh Tamás megmutatja annak a házassági bejegyzésnek a másolatát, amelynek tanúsága szerint „második” Németh János, a dédapa neve mellett ott áll a jelzés: „atyja a gróf komornyikja”, vagyis számontartották ezt a kapcsolatot. Németh Mária szolgált Polgárdiban, az meg azért nem lehet véletlen, mert Batthyány Lajos lánya oda ment férjhez. 

Sőt: Németh Tamás úgy látja, ahhoz is köze van a Batthyány családnak, hogy Németh Antal nagyapa („második” Németh János fia) villamoskalauzként dolgozott Szombathelyen. A villamosvasút működtetését az ikervári vízi erőműre alapozták a múlt századfordulón, az ország első vízi erőművének létrehozása pedig szintén a Batthyányakhoz kötődik. Németh Tamás azt mondja, hogy a nyomozást, ha az ember egyszer belekóstolt, nem lehet abbahagyni. Most annak szeretne a végére járni, hogy mikor halt meg a dédanyja. Az biztos, hogy 1904-ben még élt. 

Ha van eredmény, nagy öröm, de az igazán izgalmas a keresés. Sokat köszönhet Mestery Ilonának, Németh Tibornak is, mindketten segítik a kutatásban. Körülötte könyvek, dokumentumok. Előfordul, hogy egymásnak ellentmondó állításokat talál. De az a feketébe öltözött alak, aki a farakás tetejéről nézte végig a zabolátlan mágnásfiúból nagy formátumú államférfivá magasodó Batthyány Lajos mártíromságát, nem lehetett más, csak a hű Jancsi: „első” Németh János.