Váróteremből falumúzeum Vashosszúfaluban (Fotógalériával)

2015-ben alakult a Vashosszúfalui Nők Egyesülete. A 21 tagot számláló közösség tevékenységei között szerepel a hagyományőrzés és a népi értékek, hagyatékok megóvása, összegyűjtése is. Elnökük, Horváth Imréné Márta régi terve volt, hogy a szülőktől, nagyszülőktől, dédszülőktől rájuk maradt értékeknek helyet találjon. – Nekünk nincs kastélyunk, de még kúriánk sem. Volt viszont kovácsműhelyünk, téglagyárunk, uradalmi majorunk és iskolánk a templom mellett, ám ezek egytől egyig magánkézbe kerültek. Egyedül a több mint százéves volt vasútállomás épülete maradt önkormányzati tulajdonban. 1975-ig jó szolgálatot tett a falunak. Most egy részében bérlők laknak, csak a volt irodahelyiség és a váróterem egy része maradt meg – mondja Márta.

Már az egyesület első közgyűlésén felvetette a tagtársainak, mit szólnak az elképzeléséhez, hogy falumúzeum létesüljön az épületben. Az ötletet mindenki támogatta. 2018-ban a Vidékfejlesztési Programban Sághegy LEADER Egyesület működési területére meghirdetett pályázatra nyújtottak be kérelmet, és nyertek: 3 millió forint forráshoz jutott a kezdeményezés, további 2 milliót pedig az önkormányzat saját erejéből biztosított.

– Nagy lelkesedéssel kezdtük gyűjteni az értékeket, közben elkezdődtek a felújítási munkák. Az elnyert támogatásból az irodát és a várótermet tudtuk felújítani: a felmenőink mindennapjait szolgáló eszközökből, használati tárgyakból jó néhányat elhelyeztünk a két helyiségben – eleveníti fel az elnök.

A falumúzeumba belépve a konyha- és kamrarészbe érünk. Vonzzák a szemet a retró falvédők, de érdemes módszeresen haladni, annyi kincsre feledkezhetünk rá, bármerre nézünk. A tárlat a bal sarokban állít emléket a téglagyárnak. Brigádnaplók hozzák vissza a ’70-es, ’80-as éveket, a padlón monogramos téglák, nyúlitató és csatornalefolyó – az utóbbiak a falubelieknek egyedileg készültek. A stelázsin horgolt és hímzett kézimunkacsíkok, mozsarak, díszes kancsók, hurkatöltő, mellette a kenyérsütéshez, dagasztáshoz használt eszközök, lapátok, mángorló, káposztagyalu és melencék. A konyha falán hímzett fésűtartó, a réges-régi konyhaszekrény mellett sparhelt és vizes pad. Az időutazás folytatódik a belső helyiségben, az ajtó a régi jegykiadó pénztár bejárata pecsétestül, jegytömböstül, kézzel írt jegyestül. Balról a Sárvár–Zalabér–Batyk vasútvonalról olvashatunk. A fogason vasutas egyenruhák sorakoznak, a padlón egy fedeles kosár – abban küldték régen Pestre a csomagot – mutatja Márta és az egyik tagtársa, Bercse Lászlóné Kati. A tisztaszobában található ágy Mártáék padlásán várta a sorát – az aljában eredeti a szalmazsák, fölötte dunyhák, hófehér vánkosok. A rokka, a gardróbszekrény is antik – az 1800-as évekből való –, benne kézimunkák és strapabíró textilzsákok, rétesnyújtáshoz használt terítők.

Az elnök minden közreműködőnek hálás, aki csak segített a múzeum megvalósításban. Elsősorban lelkes asszonytársai munkáját, befektetett energiáját emeli ki, azt, hogy szívesen felajánlották az addig otthonaikban őrzött tárgyakat. Fontos, hogy legyen képünk az elődök mindennapjairól, mondja meg-

győződéssel Márta, és reméli, hogy az utánuk következők is őrzik majd az értékeket, vigyáznak a berendezésre, és talán még bővítik is a falumúzeumot.