Szubjektív: Magyarország – Bosznia Hercegovina Eb-selejtezőn jártunk

A veszprémi szurkolóknak köszönhetően biztosítva volt a megfelelő hangulat, ám látszott, hogy ők máshoz szoktak. (Nehéz lenne az itteni légkört a Veszprém Aréna hihetetlen hangulatához hasonlítani ) Buzdították csapatunkat, ahogy csak bírták, dübörögtek a dobok – annak ellenére is, hogy még csak szektort sem kaptak, s gyakorlatilag a kijáratban álldogálva szurkoltak – és láthatóan néhány szombathelyi sportrajongóra is átragadt ez a hév. Ez azonban kevés. Ha szurkolóként kilátogat valaki egy mérkőzésre, akkor azt tegye szívből, szurkoljon hangosan – de természetesen a jó ízlés határain belül.

A bosnyák vendégek is ösztönözték nemzeti válogatottjukat rigmusaikkal – s bár kevesebben érkeztek, mint azt várták láthatóan jól érezték magukat a több tucatnyi rendőr által körülvett – félig üres - szektorukban.

A mérkőzés első félideje – mondjuk úgy – felemásra sikerült a pályán. A kicsit álmosan kezdő magyar válogatott próbálkozott, de valahogy több kísérlet is kudarcba fulladt, s a bosnyákok ettől vérszemet kaptak.

A folyamatos eredmény után rohanás bakikat szült, ám Ilyés, Lékai és Mocsai keze rendszerint a nehezebb szakaszokban „sült el”, kiharcolva ezzel az egy gólos fölényt, amellyel a csapat az öltözőbe vonulhatott.

Nem tudni, hogy Mocsai Lajos milyen tanácsokkal látta el a fiúkat a pihenő alatt, de mindenképpen pozitívan hatott rájuk. A második játékrészre újra visszatért az akarat, a tűz és - a mérkőzés vége felé közeledve - a játék öröme is a fiúkba.

Itt kell megemlítenünk ismételten a szurkolókat. A térfélcsere után Fazekas a veszprémi egység melletti kaput őrizte, s mintha ez is segített volna. Nándi parádésakat védett, s volt olyan időszak, hogy szinte „lehúzta a rolót”. A védő játékosok is keményen tartották vissza az ekkorra már megtörni látszó bosnyák támadókat. Terzic-et, aki - mint azt a speaker is elmondta – az MKB Veszprém játékosa kiválóan semlegesítették, s társaira is odafigyeltek a mieink. 

A második félidőben a magyarok közül Mocsai és Iváncsik Gergő támadó játéka, valamint Schuch védekezése emelhető ki. Jó volt látni, hogy a mérkőzés utolsó tíz percében „játszott a csapat”, s ennek köszönhetően kilenc góllal győzedelmeskedtek fiaink Bosznia Hercegovina nemzeti együttese felett.

Reméljük, válogatottunk folytatja a menetelést, s azt is, hogy lesz még - szurkolók által - hangosabb mérkőzés az Arena Savaria-ban.