Élelmiszer: egyharmad a kukába?!

Az Élelmezési Világnap alkalmat ad – mint általában a világnapok – egy kis gondolkodásra, újragondolásra, vagy „csak” odafigyelésre; most éppen az élelmiszer terén. Ha csak egy picit jobbá tudjuk tenni ezáltan a saját világunkat (ne adj’ Isten az egészet), akkor tényleg van értelme. Fejlett világunkban – igen, idehaza, Magyarországon is – rengeteg élelem végzi a kukákban. Az adat egészen meghökkentő: majdnem pontosan egyharmad. És ha a mai élelmiszer-árakra vetünk egy pillantást, akkor könnyen kiszámítható, mennyi pénzt pazarolunk el ezzel. Komoly tízezreket, netán százezres összeget is, nagyobb család (és fogyasztás) esetén. De miért is?

Élelmiszer – pazarlás a mindennapokban

Zavarba ejtő gyorsasággal jön szembe a válasz: a nagy-nagy jólét. Két generációval korábbi elődjeink akár még városon is, de főként faluban megdöbbennének, látva a mai helyzetet. Hatalmas a túltermelés, minden fronton, tehát itt is. Versengenek a gyártók, az üzemek és a kistermelők is, és a bőség zavarában igen könnyű elveszni. Megvenni még egyet, kipróbálni egy újat, kiegészíteni mással a meglévőt. Hiszen olyan csábítóan helyezték ki a szupermarketben, annyira vonzó volt a reklám, és ni, micsoda „kihagyhatatlan” akcióban kínálták! Ott kellette magát a sor végén, ellenállhatatlanul…

Aztán ott vannak a szezonális termékek, és hát ugye kinek kellene már december közepén csokimikulás? Ciki. Vagy Vízkeresztkor a karácsonyfáról leszedett csokigömb? Már uncsi, mint ahogy a nyuszi is húsvét után… és sorolhatnánk. Lőrinc után szinte kötelező megutálni a dinnyét, pedig ugye mennyire kitolódott a szezon az elcsúszott évszakok miatt… És még maradjunk a karácsonynál: mennyi átgondolatlan ajándék, mennyi bőséges ünnepekre készülés jegyében kidobott banán, narancs, mogyoró stb. végzi így?

Közelítő szavatosság? Vagy a „minőségét megőrzi” dátum ugyan kifutott, de még bőven ehető-iható… nem baj, kuka! Kicsit deformálódott uborka vagy paprika, nem tökéletes formájú retek a csomagban? Kuka! És ha hazahozta a szemünk fénye a tízóraira kapott finomságot, és megnyomódott, nem szép már, kettétört a keksz… sorolhatnánk. Mint ahogy a jó bőséggel megfőzött otthoni ételek is (igen, egyre ritkább, de létezik). Amit már másnapra meguntunk, és… igen, az is oda megy.

Tehetünk ellene, de! Igen, tehetünk. Gondolkodni nem mindig könnyű, ellenállni pláne. De önérdek, közös érdek, globális érdek. Próbáljuk meg! Akadnak megoldások, segítségek ezen a téren is (például a Munch Market).

Sokadik előnye az lesz, hogy ritkábban kell levinni a kukát…