Könnyű kézzel kidobja a kilencet

Ahogyan a sorozat ajánlója mondja: „A Móra új könyvsorozata, a 9 éves kortól ajánlott #BFF kötetei tele vannak komoly, ugyanakkor mégis mindennapos témákkal, humorral, szerethető karakterekkel és persze izgalommal. A kortárs magyar szerzők által írt regények elsősorban a kiskamaszok mindennapjaira, az őket foglalkoztató témákra, problémákra helyezik a hangsúlyt, míg a külföldi írók fiatal hősei a fantázia birodalmába vezetik az olvasókat, ahol felbukkanhatnak például rejtélyes szörnyek, mitológiai lények és eltévedt mesehősök is.” Turbuly Lilláé a sorozat – inkább lányoknak szóló – májusban megjelent nyitódarabja: magasra teszi a mércét. 

Valami megnevezhetetlen
A „faculté maitresse” Taine pozitivista irodalomtudományi fogalma; azt a fő tulajdonságot értjük rajta, amely egy-egy alkotó életművének jellemző vonása, kulcsa. Ma már nem használatos, most is inkább csak metaforát értsünk rajta. Mi még anno ahhoz is kapcsoltuk, hogy a vizsgált szerzőnek a költészethez vagy a prózához van-e inkább affinitása. Kosztolányi például költőként-prózaíróként is kiemelkedőt alkotott. A kortárs (magyar) irodalomban több ilyen szerzőről tudunk, kapásból említsük csak Tóth Krisztinát – Turbuly Lilla mellett, mert ő is azok közé a szerzők közé tartozik, akikre költőként, prózaíróként – ezen belül regényíróként, novellistaként, plusz felnőtt-, illetve gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként – és színikritikusként egyaránt érdemes figyelmet fordítani. Minden szövegtípus máshonnan fakad, máshonnan fogalmazódik, és mégis: titokban valami megnevezhetetlen összeköti valamennyit. 

Nem lehet letenni
Turbuly Lilla költőként míves-pontos-leheletfinom, feneketlen mélységeket látszólag könnyű kézzel megnyitó, áttetsző, egyúttal szétszálazhatatlanul sűrű versekkel ajándékozza meg az olvasót. Írói pályáját „felnőttregénnyel” kezdte, közben írt ifjúsági regényeket: a Kosársuli és a Viszlát, kosársuli! a Pöttyös könyvek sorozatban jelent meg, a Pestre (f)el! kiadója ugyancsak a Móra. És most itt van a Kész cirkusz!, amely különben a szerző tizenharmadik önálló kötete. Aki este kezdi el olvasni, biztos lehet benne, hogy nem tudja letenni. A fülszöveg azt mondja: „Tittire nagy meglepetés vár: rég nem látott unokatestvére, Milla és anyukája a szomszédba költöznek. Nem elég, hogy Milla karcsú, szőke hajú, és egyszerűen gyönyörű, de anyukájához hasonlóan cirkuszi kötéltáncos is, ami rögtön az iskola sztárjává teszi – mert persze hova máshova járna, ha nem Titti iskolájába, sőt, osztályába… Titti élete pedig megtelik izgalommal: fiúk, nyomozás, ijedtség, egy újabb rég nem látott családtag, és persze sok-sok nevetés tölti meg mindennapjait.” 

Turbuly Lillát prózaíróként is mívesség, pontosság, áttetsző sűrűség jellemzi. Bravúros, ahogyan a Kész cirkusz!-ban azonnal eltalálja a hangnemet, egyes szám első személyben, lányhangon beszél (mindvégig partnere a fiatal olvasónak is), ahogyan a szépen és izgalmasan kanyargó, különböző világok (ha tetszik: ellentétek, világot teremtő dichotómiák) találkozására, egyensúlyba hozására alapozott, mozaikszerűen teljessé váló történet – a dramaturgia – részévé teszi a család, az öröklődés, az identitás, az önazonosság, a kisgyerekből lánnyá-nővé-felnőtté válás, a szolidaritás, a trauma és a traumafeloldás problémáját; közben pedig, titokban „érzékenyít”; de úgy, hogy a didaxisnak még az árnyékát is messze elkerüli. 

Kidobja mind a kilencet
Mindeközben bepillantást enged egy kicsit a cirkuszi működésbe is. Vendel, az ifjú zsonglőr például kidobja a kilenc labdát (vagy alkalomadtán a nyolcat: arra is csak „a nagyon profik képesek”). Turbuly Lilla is kidobja: mind a kilencet. (És a hetedik te magad légy.)