"Számomra és nagyon sokunk számára a Haladás-meccs mindig egy ünnep volt"

Haladás!!! Haladás?

Jancsó András közelmúltbeli bejegyzése - mely a fiatal játékos érzelmeivel volt kapcsolatban - ösztökélt az írásra, hogy Vele megegyezően gondolkodik, érez, sok, idős Haladás érzelmű. Jómagam ugyanis 80 éve járok Hali meccsekre, számtalanszor vidékre is, ott voltam az ideiglenesen Sopronban megrendezett mindegyikén. Sopronban nagyszerű volt érzékelni, hogy a soproniaknak mennyire szimpatikus a Haladás.

Miként éltem meg a licenc elutasítását? Először úgy fogtam fel, hogy ez lehetetlen, ilyen nem történhet meg. Voltak ugyan súlyos, negatív előzmények, melyek erre a döntésre engedtek következtetni, de a tény letaglózott. Úgy éreztem, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. Hiába volt, van másfajta érdeklődésem is /színház, Falco, egyéb sportágak stb/. Haladás az Haladás, semmi máshoz nem hasonlítható. 15-20 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy addig nem halok meg míg Szombathelynek nem lesz önálló színháza /megvalósult/, továbbá még a Haladás bajnokságot nem nyer… No comment.

Az életnek vannak negatív periódusai, de azok más kategóriák. Bárki kérdezheti, hogy nincs más gondom, mint a Haladás ? Van problémám, de a Haladás olyan érzelmi kötődés, ami máshoz nem hasonlítható.

Döbbenet, ami történt, illetve történik és sajnos lehet, hogy még nincs vége, de önmagában az NB III. is lesújtó. Az ennél rosszabb esetre nem is merek gondolni. Számomra és nagyon sokunk számára a Haladás meccs mindig egy ünnep volt a stadion pedig egy szentély.

Mennyire igaza lett Halmosi Péternek, amikor évekkel ezelőtt úgy nyilatkozta, hogy téves úton jár a Haladás.  Azért senki nem gondolta, hogy ez lesz belőle.

Amikor 6-7 éves koromban Édesapám először vitt ki Hali meccsre, rögtön megfertőződtem. Ez történt a fiammal is. Ugyanígy a most 11 éves unokámmal, aki relikviákkal járt a meccsekre, így már hárman együtt szurkoltunk a Halinak.

Nagyon sajnálom ezt a nagyon fiatal generációt, akik nem láthatnak remek NB I.-es meccseket, mint pl. 1950-es években, amikor a Népstadionban győztük le 3:1-re Fradit, pár évvel ezelőtt már az új stadionban szintén a Fradit 2:1-re /9 ezer néző/, vagy amikor 1:0-ra nyertünk az FTC ellen és Rózsa Dani kivédte Lanzafame tizenegyesét. Vagy akár a Vidi elleni 2-1 es győzelmet /8 ezer néző/. Ide tartozna a Győr, ZTE elleni többezer nézők előtt lejátszott derbik is.

Sorolni lehetne hasonlókat a végtelenségig. Félő, hogy a mai fiatalabb  szurkolói generáció eltávolodik, lemorzsolódik az eredménytelenség, a színvonal miatt is. Olyan remek, ízig vérig szombathelyi játékosokat sem láthatnak, mint régen az Iszak Sanyi, vagy később Halmosiékat.

Szörnyű a jelen helyzet, és nem igazán látni a kiutat. Ha azt látjuk, hogy a Győr 9, ZTE 7 év után került vissza az NB I.-be, akkor csak az lehet, hogy legalább az NB III.-ban indulva, már az első évben visszakerüljünk az NB II.-be. Sok pénz kell ehhez is, és persze játékosok.

Sokunk szerint az nem célravezető, hogy csak helyi fiatalokkal próbálkozzunk. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a tehetségesek sorban hagyták itt a Haladást. Ezekből simán NB I-es csapat lehettünk volna. Klubhűségről már nem érdemes beszélni, a fiatal tehetség akkor marad itt, ha megfizetik.

Köszönet azoknak, akik próbáltak, és próbálnak – akár tettekkel, vagy szóban – a Haladás mellé állni. Jó lenne, ha olyan meghatározó személyek is megszólalnának, akik talán tudnának tenni az ügy érdekében.

Sose halhatunk meg!