A futballt nem lehet befejezni! - Bori Gábor még kispályán és nagypályán is rúgja a labdát

A szombathelyi születésű Bori Gábor a Rohonci úton tanulta a labdarúgás alapjait. Profi futballista mégis az MTK-mezében lett. Majd megfordult az Újpest, a Kecskemét, a Paks, a Diósgyőr, a Vasas, a Gyirmót, a Monor, a III. Kerület, végül a Bicske együttesében – utóbbi csapatnál fejezte be a profi futballt még 2023 januárjában, 39 évesen. Roppant sikeres pályafutást tudhat maga mögött, hiszen az MTK-val az NB II.-ben (2018) és az NB I.-ben (2008) is nyert bajnokságot, valamint egy Szuperkupát, a Kecskeméttel Magyar Kupa-győztes lett (2011), a Vasas (2015) és a Gyirmót (2016) mezében összejött egy aranyérem a másodosztályban (2016), az Újpesttel pedig ezüstéremig jutott. Érdekesség, hogy 2005-ben bemutatkozhatott a válogatottban, valamint 2008-ban egy fél szezont eltöltött az akkor az angol másodosztályban szereplő Leichester City kötelékében.

– A profi futballt azért fejeztem be, mert haza kellett költöznöm Szombathelyre, hogy rendbe rakjam a vállalkozásomat, amúgy fizikálisan rendben voltam, és a teljesítményemmel sem volt gond az NB III.-ban – árulta el Bori Gábor. – Összesen 22 év vándorlás után tértem haza – és nem tagadom, jól esik a nyugalom, az állandóság az életemben. De a futballt nem hagytam abban – mert a futballt nem lehet abbahagyni. Ausztriában játszom nagypályán, míg a városi kispályás bajnokságban két csapat is számít rám – a FocIszak gárdája, valamint Táncics András és a Falco Piac Café csapata. Igyekszem karban tartani magam, és minden meccsen igyekszem olyan teljesítményt nyújtani, ami méltó hozzám. Heti háromszor járok ki edzésre Ausztriában – a csapatom, a Pilgersdorf az ötödik osztályban szerepel. Ehhez még a szezonban hozzácsapok egy bajnoki és két kispályás meccset. És most már a civil munkám is Ausztriához köt.

– Összességében elégedett vagyok a pályafutásommal, Magyarországon mindent elértem, amit el lehetett érni – folytatta Bori Gábor. – Persze lehetett volna kicsit több válogatottság, egy kicsit több légióskodás – de így alakult. Mindenhol gyorsan beilleszkedtem, mindenhol találtam célokat magamnak. De a legjobban az MTK-nál és Kecskeméten éreztem magam – mindkét csapatban remek társakkal játszahattam, nagy győzelmeket élhettem meg. Azt is sajnálom egy kicsit, hogy a Haladás kimaradt a pályafutásomból – igaz, a Haladás öregfiúcsapatában már bemutatkoztam! A futball rengeteg élménnyel, sok baráttal ajándékozott meg, nem lehet elégedetlen!