Mesélő Podcast: Magyar Lászlónak, a híres vasi utazónak, az Afrika-kutatás hazai úttörőjének története

„Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes Hazám javát és díszét a tőlem telhető minden módon előmozdítani.” E szavakkal zárta az Akadémia elnökéhez címzett levelét Magyar László. A híres utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás hazai úttörője Szombathelyen, 1818. november 13-án, törvénytelen gyermekként született. Horváth Anna cselédlány és Magyar Imre csáktornyai uradalmi tiszttartó fia, édesanyjának halála után, apai rokonainál Dunaföldváron, Kalocsán majd Szabadkán élt. 1842-től a Fiumei Tengerészeti Akadémián folytatott tanulmányokat és mint császári tengerészkadét Dél-Amerikába hajózott. 

Tengerésztisztként spanyol, később argentin szolgálatban állt, de miután tervezett dél-amerikai felfedező expedíciójához az Akadémiától nem kapott anyagi támogatást Afrikába hajózott. Az akkor még ismeretlen „fekete földrészen” a mai Angola területén élő Ó-Kalbár néger fejedelem szolgálatába szegődött. 1848 nyarán az ő támogatásával indult első afrikai felfedező útjára és a Zaire folyó alsó szakaszán a Jellala vízesésekig jutott el. 1849-től 1864-ig azután Angola, Katanga és a Kalahári sivatag területén tett utazásokat, amelyek során számos addig ismeretlen folyót, hegyet fedezett fel.1849-ben Dél-Afrikában feleségül vette a bihéi bennszülött fejedelem leányát, így módja nyílott arra, hogy közvetlenül vizsgálja a bennszülött társadalmat és az afrikai emberek életének mindennapjait. 

Utazásairól részletes az Akadémiának küldött levelekben számolt be. Leírásai a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott kötetekben jelentek meg. 1858-ban a Tudományos Akadémia testülete távollétében tagjává választotta. Magyar László 1864-ben negyvenhat évesen, az angolai Pontode de Culoban hunyt el. Kéziratos hagyatéka Angola gyarmatosítása után, a portugál adminisztráció kezére jutott. Magyar László felfedezései tudományos szempontból felbecsülhetetlenek. Leírásai egyedülálló adatokat tartalmaznak az afrikai népek, elsősorban az Ovimbunduk történelméről, társadalmuk szerkezetéről, földbirtokviszonyairól és szokásairól. Kutatásainak forrásértékét jól mutatja az a körülmény, hogy Magyar László fedezte fel az ún. „sárga négereket”, és ő adott tudósítást elsőként a „rejtőző népek” közösségeiről, a szökött rabszolgák szabad szállásain kialakult életformákról. A Tudományos Akadémia által őrzött levelei az Afrika-kutatás hiteles komplex forrásai. Megfigyeléseinek adatai jelentősen gazdagították a 19. századi tudományt. Személyét és működését a tudományos világ igyekszik emlékezetben tartani. Hazánkban több Magyar László mementó készült. Szombathelyen a Szabadság téren álló, a Vasi Szemle szerkesztőbizottsága által 1938-ban felállított obeliszk Rumi Rajky István alkotása. Dunaföldvár, hajdani lakóhelye, 1988-ban bronz mementóval adózott emlékének. Magyar László szülőházával kapcsolatban történetkutatói polémia támadt, amikor a szombathelyi Kossuth Lajos utcai házra 1994-ben emléktábla került.