Csepregről a vesztőhelyre - A zsidó férfiakat 1942-ben munkaszolgálatra vitték

A csepregi járásból Auschwitzba, a vesztőhelyre deportált zsidó túlélők már elhunytak, de a leszármazottak közül többen is ellátogattak a Holokauszt nyolcvanadik évfordulóján tartott megemlékezésre. Sági Ferenc, csepregi helytörténész kutatási alapján próbáltuk felidézni, milyen borzalmak történek a II. világháború ezen időszakában.

- A Csepregi járásában az 1940-es évek első felében 250 fő körüli zsidóság élt – kezdte Sági Ferenc.–  A gettóba a járásból mintegy 210 főt szállítottak Auschwitz-Birkenauba. A háromnegyedüket már a megérkezésük napján megölték. Sopron Vármegyéből a kutatások szerint több mint 3000 zsidót vittek el a vesztőhelyre. Csepregre, a koncentrációs táborba, vagy munkaszolgálatra elhurcolt 50 emberből 14-en tértek haza. Bükön a harmincból csupán hárman.

A fiatal zsidó férfiakat 1942-ben munkaszolgáltra hívták, két századot Csepregen szerveztek meg. Veszprém vármegyébe kerültek munkára, majd az év végén hazaengedték őket. 1943 április elsején ismét besorozták őket. Először ismét Veszprém vármegyében dolgoztak, aztán Erdélybe, majd Kárpátaljára mentek. Onnan 1944 novemberében Budapestre vonultak, majd németországi munkatáborokba szállították őket. A század tisztjei emberségesek voltak, ennek köszönhetően többségük hazatért.

 1944. áprilisában, német elvárásra a zsidóságot eltiltották az utazástól, szórakozó helyek látogatásától, és sárga csillag viselésére kötelezték őket. Megfosztották őket értékeiktől, ékszereiktől, festményeiktől, elvették a megtakarításukat, a kerékpárjukat és a telefont is elkobozták, bezáratták üzleteiket.

Auschwitzba, a vesztőhelyre szállításuk után üresen maradt házak egy részét Erdélyből, a front elől menekülők kapták meg. 

1944 novemberében Budapestről elköltözött a kormány, fontos hivatalok működtek a két közeli vármegyeközpontban Sopronban, Szombathelyen. Csepregbe is érkeztek katonai tisztek, hivatalnokok. Voltak olyan helyi lakásigénylők, akik a rossz lakhatási körülményekre hivatkozva kapták meg az elhurcolt emberek ingatlanját.

Visszakapták a házat

- Amikor véget ért a háború, folyamatosan tértek haza a túlélők, őt kérték vissza a jogos tulajdonukat – folytatta Sági Ferenc. – A többségük visszakapta a házát, de azokat jelentősen lelakták. Szétverték a bútorokat, a még megmaradt értékeket széthordták. A helyi zsidóság nehezen heverte ki a borzalmalat, sokan elköltöztek. Szerte szét szóródtak a világban: az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben telepedtek le, de voltak, akik Magyarországon Sopronban, Szombathelyen, Budapesten alapítottak új családot.

- A hazatértek közadakozásból 1949-ben járási emlékművet avattak – mondta Sági Ferenc. - Ennek létesítését Fischer Jenő bádogos és vízvezeték szerelő irányította, ő 1964-ig élt Csepregen. Tíz évvel ezelőtt avattuk fel a gettó egyik épületén az emléktáblát. Az utolsó csepregi túlélő, Hirschler Borbála akkor még eltudott jönni. Idő közben ő is elhunyt, lánya Reiner Judit, s unokája és dédunokája volt jelent az idei megemlékezésen.

Eltiltották őket

Csepregen a roma holokausztról is megemlékeztek. Sági Ferenc felidézte, ahogy a zsidókat, úgy őket is sok mindentől eltiltották 1944 júliusában.

- 1944 szeptember közepén a roma férfiakat ugyancsak a csepregi járási központba hozták be munkaszolgálatra – folytatta a helytörténész. – A századukat a Nagykanizsa melletti Iharosra vitték munkára. Feladatuk árokásás volt, védvonalat építettek. Az 1944/45-ös tél kemény volt. A hiányos öltözetük miatt szenvedtek, fagyoskodtak. Egyetlen áldozatról tudni. Egy büki fiatal szökést szervezett, de elfogták és Rábahidvégre helyezték el. Innen is megszökött. Hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték. 

A roma nőket, a 15-20 éves lányokat 1944 november elején gyűjtötték össze. A csepregi Pajtás kertből a komáromi Csillag erdőbe kerültek. Itt sanyarú körülmények között éltek. Innen a németországi Dachauba, majd Ravensbrückbe szállították őket munkára., Többükön orvosi kísérleteket végeztek. Egy büki, 15 éves lány ebbe halt bele. Miután hazatértek, néhányuknak torz gyereke született.

A járás összes romáját 1945 március végén tervezték Németországba hurcolni. Ez végül nem történt meg, mert közben ide ért a Vörös Hadsereg és felszabadította őket.

 Módos zsidóság, inkább zenész-muzsikus romák

A csepregi járásában módos zsidók éltek, többen 1000 katasztrális hold földet béreltek, de akadt köztük gyáros, ügyvéd, orvos, többségük kereskedő és iparos volt. A boltokat 1944 áprilisában elvették tőlük. 

A romák száma a járásban 500 fő felett volt. Csepregen kettőszázan, Bükön százan életek. Nagy számú romaság volt Szakonyban és Ivánban. A két utóbbi településen inkább oláh cigányok életek, a többi helyen pedig inkább zenész-muzsikusok voltak.