Az Asztalkő Fesztiválon is kint jártunk, ezt láttuk - fotók

Velembe menet a falutábla előtti réten kellett leparkolni - sokan már Kőszegszerdahely után letették az autót -, a pici falu szűk utcái képtelenek lettek volna befogadni ezt a rengeteg járművet. Hallattszott a zeneszó messziről, a Stirling-villánál sűrűsödtek az emberek. Sokan az udvaron – lehetőleg árnyékban – ültek egy-egy sörpadon, mások az árusok portékáit mustrálták, vagy éppen a Gasztroudvar ínyencségei között válogattak.

Fiatal párt szólítottunk meg, babakocsit toltak. Amint kiderült, Sárvár mellől érkeztek, nem ismerik még a környéket, vonzotta őket Velem – ezért jöttek el az Asztalkő Fesztiválra. Két nyugdíjas hölggyel is szót váltottunk: amíg az Mathias Corvinus Collegium előadására vártak, körülnéztek, Szombathelyről jöttek, kihasználva az ingyenes járatot. A Folkszínpadon egymást váltották az együttesek: a Bozsoki Dalárda és a Boglya Népzenei Együttes, a Kőszegszerdahelyi Flórián Tűzoltó Férfikar.

Egy nagy rendezvénysátorban a gyerekek épp egy fateknőben, morzsolt kukoricában "fürödtek", nagy boldogan. Mellettük kézműves foglalkozás volt, például gyöngyfűzés: szép kis karkötők készültek. Az udvaron Pados Zoltán bejcgyertyánosi kosárfonót láttuk a termékeivel. 

Meskó Krisztián a Folkszínpad házigazdájaként beszélt, örömmel állapította meg, hogy szépen tartja mindenki az időt és pontosak a kezdések. Az Ungaresca Táncegyüttes (szintén a Boglya kíséretével), majd a szentpéterfai Gradišće után a Kármentő zenekar muzsikált, később az Ungaresca Senior Táncegyüttes perdült-fordult.

Cákon a híres pincesor volt a helyszín. Az ottani színpadon Bujtás Ervin két műsora között a Csicsergő, Boróka, Félnótás csoportok produkcióit láttuk a Vasi Népdalstúdió részéről. Finom illatok szálltak – gulyást készítettek a Dozmati Ízőrzők, mellettük pedig a Gencsapátiból érkezett Hegymentők sürögtek-forogtak: barátságos kínálásukat lehetetlen volt visszautasítani. Gencsi gánicát készítettek helyben, ami némiképp eltér a petőmihályfai gáncától – tudtuk meg - mindenesetre nagyon finom. Fehér Csabáné Kati, a pincesor „gazdája” itt is-ott is felbukkant, és közben a rendre is figyelt: pihenő osztrák túrázók akartak rágyújtani a zsúpfedél alatt: - Talán nem kellene! - kérte őket.

Bozsokon a Kerekes udvarán találtuk meg a LaciPajtás színpadot, ahol akkor a Kellene Kis Kert koncertezett. Nyálcsordító illatokban itt sem volt hiány: a pajta  kellemes hűvösében egy búboskemence őrizte a lángot, forrón kaptuk belőle a langallót. Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnökének „Vasi Ételek” című könyvéből választották a receptet. Ottjártunk előtt a szerző saját kezűleg is készítette, kínálta itt ezt a vasi finomságot. Hogy a torok se maradjon szárazon, a pajta mögötti Fröccsudvar várta egész nap a vendégéket.