A garnizon emlékezete - az egykori szombathelyi huszárlaktanya nyomai az irodalomban

A sok-sok egyenruha közt meglátta a szombathelyi 11-es huszárezred uniformisait. A tiszti öltönyök selyembélésein jól látszottak az egyenruha-készítők címkéi – főként bécsiek, de akadt közöttük budapesti és szombathelyi is. A tulajdonosok nevei ott voltak a kabátokon, pl. „Oblt. Hubert graf Vojkffy”, vagyis gróf Vojkffy Hubert főhadnagy. Ez a név is valódi, Vojkffy Hubert szerepel az egykori katonai nyilvántartásokban. A húszas-harmincas években a Magyar Nemzeti Casino tagnévsorában a neve mellett három lakhely szerepel, Bécs, Budapest és a Vas megyei Rábakovácsi. 

Ez utóbbi település kastélya felesége, Margarethe Arz-Vasegg családjának tulajdona volt. A gróf vadászott, agarászott és a felsőbb körökben élt társadalmi életet. A Wiener Salonblatt című bécsi újság rendszeresen közölte, hogy feleségével éppen hol tartózkodnak, s kinek a fogadásán vesznek részt. A filmkosztümöket beszerző, készletező és kölcsönző hollywoodi céget 1912-ben alapították, ma is működik. A 11-es huszárok egyenruháit időközben valószínűleg leselejtezték, bár ki tudja… még az is lehet, hogy ott vannak valahol a raktárban. Egon Erwin Kischt a XX. század egyik legjelentősebb újságírójaként tartják számon. 1885-ben még a Monarchia idején Prágában született, s 1948- ban már csehszlovák állampolgárként ugyanott halt meg. E két időpont között Berlinben, Bécsben, Mexikóban, Ausztráliában is élt. Németül írt, s több könyve magyarul is megjelent.

 Még 1923-ban összeállított és szerkesztett egy kötetet, ami „Klassischer Journalismus” (Klasszikus újságírás) címmel jelent meg. A könyvben azokat az újságírói mestermunkákat szedte egybe, amelyeket az európai irodalom nagy alkotásainak tartott. Aretino, Luther, Balzac, Zola, Dosztojevszkij és a többi ismert név között egy magyar is szerepel, Kossuth Lajos. Neki a politikai menekültekről írt, s 1860-ban Angliában megjelent cikkét válogatta be a gyűjteménybe. Egy gróf az egyik szereplője Arthur Schnitzler Körtánc című, először 1897-ben megjelent drámájának is. A kilencedik jelenetben a gróf a színésznőt keresi fel, s még az „együttlét” előtt elmondja, lehetséges, hogy Bécsbe helyezik át. Kiderül az is, hogy szolgálati helyén, Szombathelyen az újoncok kiképzése, s az új lovak belovaglása a feladata. 

Később a következő mondatok is elhangzanak: „Az emberek mindenütt egyformák, ahol többen vannak, ott nagyobb a tolongás, ez minden különbség. „…tökéletesen mindegy, hogy az ember Bécsben él-e vagy a pusztán vagy Szombathelyen.” A jelenet végén a színésznő így búcsúzik el a látogatójától: „Agyő, Szombathely!” A következő részben a gróf már az utcalány ágyában ébred, majd visszatérünk a körtánc első jelenetéhez, amelynek szereplői az utcalány és a katona. Schnitzler apja Nagykanizsáról költözött Bécsbe, Arthur 1862-ben már ott született. A tanult hivatását tekintve orvos volt, de a lélektani drámák és regények mestereként vált ismertté. 1931-ben halt meg. 

A szombathelyi kaszárnyákban történtekről a magyar lapok is írtak, a legtöbbször a „szenzációs események” (párbaj, öngyilkosság, szerelmi dráma) kerültek szóba. 1896 decemberében például a nagy budapesti lapok (Pesti Napló, Budapesti Hírlap) is elküldték tudósítóikat a városba. Az újságok bő terjedelemben számoltak be Peták kapitány vérengzéséről. A tiszt a Sabária vendéglőben mulatott, de hamarabb hazament, mint várták. Feleségét egyik kollégája társaságában találva, felindultságában – amihez részegsége hozzájárult – fegyvert ragadott, s fejbe lőtte az asszonyt. Volt, aki kardot rántva sietett a nő segítségére, végül többen is megsérültek. 

Az első tudósításokban még gyilkosságról írtak, utána már csak súlyos sérültekről, de aztán hamarosan mindenki felgyógyult. A szerzők latolgatták, hogy mi lehetett az igazi kiváltó ok. Volt, aki kiderítette, hogy Peták eladósodott, más azt hallotta, hogy az asszonynak tényleg volt szeretője, de nem az, akivel azon az estén beszélgetett, hanem egy másik tiszt. A cikkekből kiderül az is, hogy tisztek és családjaik alig-alig érintkeztek a szombathelyi polgárokkal. Ne feledkezzünk meg a kaszárnyadalokról és a legendákról sem! 

Ez a terület nagyrészt feltáratlan. Lehettek olyan nóták, amelyek itt születtek, de mind, amit ismerünk, valamelyik máshol is énekelt dalnak az itteni változatai.