Kihozta magából a maximumot - Ekler Lucával beszélgettünk

Ekler Luca három számban indult az idei párizsi paralimpián. Távolugrásban mindenképpen meg akarta védeni paralimpiai címét, a futószámok közül pedig legalább az egyikben éremért állt rajthoz. 

- Összességében úgy gondolom, a saját elvárásaimat maximálisan teljesítettem - értékelte teljesítményét a TFSE atlétája. - Ami egyértelműen feltette az i-re a pontot, az a 400 méteren szerzett ezüstérem volt, mivel a 100 métert követően azért éreztem magamban némi csalódottságot, ezt őszintén bevallom, még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam. 100 méteren ha nem is érmet, de eggyel mindenképpen jobb pozíciót vártam magamtól, de ember tervez, Isten végez. A távolugrásból a körülményekhez képest szerintem kihoztam, amit csak lehetett, bár az olimpiai- és világcsúcsomat nem sikerült túlszárnyalnom, de úgyis az elsődleges cél a címvédés volt. Nagy boldogság volt ez számomra, mert most először élhettem meg azt, milyen érzés, amikor olimpiai címvédőként mindenki téged akar legyőzni, és őszintén szólva ilyenkor kissé stresszes a meló. A legtöbb izgalmat és bizonytalanságot egyértelműen a 400 méter jelentette számomra, mert nem tudtam pontosan mit várhatok magamtól, mit várhatok a mezőnytől, de bíztam az elvégzett munkában. Már az előfutam során éreztem, hogy jó formában vagyok és ez kidomborodott a döntőben is, egy Európa-csúcs formájában. Úgyhogy ezt az ezüstöt aranyéremként is felfoghatom. Csodálatos volt ez a párizsi két hét.   

Luca világ életében maximalista volt, sikerei nem altatják el, hiszen maradtak céljai a jövőre nézve is. Elég ha csak fő számát, a távolugrást említjük, amelyben továbbra is a hőn áhított 6 méter elérése lebeg a szeme előtt. De Luca fejben is erős volt a paralimpián, hiszen bármennyire is izgult a 400 méteres futás előtt, tudta jól, miként kell felépíteni a versenyét. 

- Nekem talán a 200 méter az, ami legjobban fekszik, de az nincs bent a paralimpia programjában. Viszont 400-on az első 200 méteren tényleg csak azt mondogattam magamnak, hogy csak okosan, okosan, okosan, mert tudtam, hogy nekem a második 200 az erősebb, és addig nem szabadott, hogy úgymond elfussam magam és kiadjak magamból mindent.    

Luca a paralimpia szervezésével abszolút elégedett volt, kiszámíthatóak voltak  a versenyidőpontok, talán a 100 méternél volt egy kis csúszás az előfutamoknál meg a döntőnél. A távolugrást kisebb technikai malőrök hátráltatták, késleltették, így ezáltal ennek a számnak a döntője meglehetősen maratoni hosszúságúra nyúlt.   

- Sokat kivett belőlünk az a döntő, hiszen próbáltuk magunkat melegen tartani az eredményhirdetések, noh meg a deszkakamera meghibásodása miatt, amik így együttesen hosszabb várakozásra kényszerítettek minket. Talán ezek voltak azok a körülmények, amelyek megnehezítették olykor a versenyt. De a falura, az étkezésre nem tudok rosszat mondani, talán csak annyit, hogy a szobák meglehetősen kicsik voltak. 
Lucának óriási pluszt adtak a helyszínen szurkoló magyarok, a családtagok, rokonok, barátok. 

- Külön készítettem számukra piros színű szurkolói pólókat, hogy észre vegyem őket a lelátón, mert mindig jó felnézni rájuk, egy kis hazai energiát tudok vinni  a pályára - folytata a paralimpikon. - Távolugrásnál különösen fontos ez, hiszen olyankor bevonom a közönséget, hogy tapsukkal segítsék az ugrásomat. Futásnál, 400-on viszont magam akartam csak foglalkozni, akkor ki kellett zárnom a közönséget, hogy koncentrálni tudjak.    

A TFSE atlétája az idei hazai atlétikai csapatbajnoksággal lezárt 2024-es versenyidényét, most jól megérdemelt hosszabb pihenését töltheti kétszeres olimpiai bajnokunk, akit nemrégiben a Magyar Érdemrend Parancsnoki Keresztjével tüntettek ki az Országház Kupolatermében, a párizsi paralimpián elért eredményei elismeréseként.