Hat példány létezik összesen: Répcelakra került egy, a Budai Káptalan által 1387-ben kiállított oklevél

A közelmúltban különleges dokumentumok kerültek a répcelaki Radó Kálmán Egyesület tulajdonába. A gyűjtemény jelentős részét Radó Kálmán egykori császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő, földbirtokos édesapja, Radó Lajos számára, 1830 és 1860 között íródott levelek jelentik, de az átadott iratok között egy érdekes, latin nyelvű dokumentum is Répcelakra került. Ezt a XIV. században a Budai Káptalan által kiállított oklevelet egykor a Mezőlaki Zámbó család levéltárában őrizték. 

A genealógiai szakirodalom szerint a Zámbó család őse Ladislaus de Mezőlak volt, aki a Lajos király felesége révén került a királyi udvarba és ott jelentős pályát futott be. Miklós nevű fia Nagy Lajos hűséges alattvalójaként főpénztárosi címet viselt és ebben a minőségében kezelte a királyi bevételeket. A krónikák szerint 1381-ben személyesen vette át az évi 7000 dukátos adót, amelyet Velence fizetett Magyarország javára. Pénzügyi szakértelmének elismeréseként 1382-től a királyi tárnokmester tisztségét töltötte be. Luxemburgi Zsigmond társuralkodóvá koronázását követően Zámbó fokozatosan elvesztette politikai befolyását és mivel nem voltak örökösei birtokai és a velük kapcsolatos dokumentumok családjának oldalági rokonaihoz kerültek. 

A dokumentumba foglaltak szerint mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmester és a név szerint felsorolt rokonai a „de Zalook” néven említett nemesek egyességet kötöttek amely szerint Bánd Veszprém megyei „Bánd” továbbá két „Mendszent”, „Sarkad” és „Farkasfalva” nevű Somogy megyei birtokaikat megosztották egymás között. Az oklevelet 1387. decemberében állították ki de az azt hitelesítő függőpecsét sajnos elveszett. A most Répcelakra került eddig ismeretlen dokumentumot nem csak annak tartalma teszi különösen értékessé. Ugyanis a Magyar Országos Levéltár több mint 100 ezer oklevelet tartalmazó nyilvántartását átvizsgálva derült ki, hogy abban mindössze 15 Budai Káptalan által 1387. évben kiállított oklevél található. Ezek között is mindössze 6 példány eredeti, a többi csak későbbi évszázadok során keletkezett átírás formájában őrződött meg.